Bernard Cornwell: Sharpe zsákmánya
Írta: Galgóczi Tamás | 2007. 12. 18.
A szerelem ezúttal háttérbe szorul Bernard Cornwell (született 1944. február 23.) világhíres történelmi sorozatának soron következő kötetében, ami a londoni nyomornegyedből származó Richard Sharpe katonai pályafutásának újabb hónapjait ismerteti.
Az előző részben (Sharpe Trafalgarja) hősünk belehabarodott Lady Grace Hale-be. Nos mire viszontlátjuk, már nem csupán a 95-ös lövészek zöld egyenruháját viseli, hanem a gyász fekete színét is, asszonya ugyanis belehal közös fiuk születésébe. Mindez hatalmas csapás Sharpe-nak, amit csak tetéz a kapcsolatot ellenző család ügyvédeinek ténykedése, minek eredményeként a búskomor katona elveszti minden vagyonát (így úszik el Tipu összes drágaköve).
Gyakorlatilag bő háromszáz oldalon keresztül azon tipródunk Sharpe nyomában, hogy a bánat eredményeként alkoholista, megkeseredett katona, a ranglétrán lefelé bukdácsoló tiszt lesz belőle; vagy ami még ezeknél is rosszabb, otthagyja őfelsége seregét, és CIVILKÉNT keresi helyét az életben. Ráadásul szó sincs logikai folytonosságról, hanem miként a való életben, egyik helyzetben így gondolja a jövőt, a rákövetkező nap meg pont ellenkezőleg tervez. Ez a kuszaság még akkor is zavaró, ha tudjuk, Sharpe nem szakad el a katonaságtól.
A magánügyeket félretéve, Wellington katonai pályafutásának soron következő állomása sem okoz katartikus élményt az olvasónak, mivel az 1807-es dán hadjárat kevés, valóban dicső pillanattal bír. Igazából egyetlen jelentős összecsapásról (kögei csata) beszélhetünk, no meg a főváros, Koppenhága ostromáról és bombázásáról. Ez utóbbi során a város jelentős része vált romhalmazzá, és nagyszámú civil esett áldozatul a britek megelőző akciójának – aminek célja végső soron a dán flotta franciák előli megszerzése volt.
Ebben a fura helyzetben (Dánia eredetileg semleges volt) kell Sharpe hadnagynak teljesítenie személyre szabott küldetését, aminek eredményessége nem csupán felettesének érdeke, hanem a külügy óhaja is. Szóval van tétje a feladatnak.
A sokadik kaland után lassan elérkezünk egy számomra fontos kérdéshez. Vajon a sorozat jelenlegi gondozója újra kiadja az évekkel korábban már megjelent három kötetet, vagy azokat kihagyva csak a „foghíjakra” koncentrál? Kíváncsian várom a fejleményeket – na meg persze a folytatást is.
Kapcsolódó írás: