FőképA hátsó borító szerint Dean Ray Koontz korai zsengéje került most kiadásra. Miután elolvastam a könyvet, azt kell mondjam, ez az állítás teljes mértékben megállja a helyét.

Egyrészt az 1973-ban megjelent Shattered valóban az életmű korai szakaszában íródott.
Másrészt – hasonlóan David Morrell írói pályafutásának elején született művekhez (mint például a Túlélő) – számos, azóta kinőtt gyerekbetegséggel bír.

A történet viszonylagos egyszerűsége, a szereplők látszólagos kidolgozatlansága, no meg a befejezés, aminél nagyon érzem a közönség befogadóképességének figyelembevételét.
Hiányzik belőle az a fajta újszerűség, ami A rossz hely sajátja volt, vagy az a gerincborzoló félelem, ami a Ne félj! olvasása közben fogja el az olvasót.

Az Összetörve ezekhez képest szimpla újgyakorlat, egy bimbózó tehetség útkeresése, játék a helyzetekkel, szavakkal, szereplőkkel. Mintha élsportoló kötelező gyakorlatát látnák – meg kell mutatnia, mire képes a szabvány elemekkel, majd ha ezt megfelelő színvonalon teljesítette, akkor nekiláthat a szabadon választott programjának.

Nos, a pontozók ezúttal a maximális tízes helyett legfeljebb hét pontot adnak a mutatványra, ami azt jelenti, hogy nem olyan rossz a könyv, csak hasonlóból már olvastam jobbat.

Két momentum viszont mindenképpen említést érdemel. Az egyik a pszichokiller mentális tévelygéseinek és állapotromlásának kifejtése, ami egészen jól sikerült, ráadásul nem csak azzal leszünk tisztában, mennyire beteg ez az ember, hanem tetteinek belső logikáját is megértjük.
Hasonlóképpen izgalmas a férfi főszereplő (Alex) jellemfejlődésének alakulása, miként tudatosul benne az esküvőjének jelentősége, mit hoz ki belőle a szeretet.

Az Összetörve éppen ezen momentumok miatt főként Koontz rajongóinak csemege, hiszen végre alaposan tanulmányozhatják kedvencük írói pályafutásnak korai szakaszát. No meg a thriller/horror világgal most ismerkedők számára is javallott kezdődarab.

Életrajz