FőképKedvezményes vásárolás: www.klasszikcd.hu

Maynard Solomon új Mozart monográfiája sok szempontból szakít a hagyományosnak tekinthető Mozart életrajzok módszereivel.
Mindenekelőtt a hangsúlyokat helyezi át. Nem merül bele Konstanze xantippei figurájának kárhoztatásába, vagy a zeneszerzők közötti rivalizálás (többek között a számos irodalmi alkotásban a mitizált Salieri-Mozart ellentét) elemzésébe, vagy az infantilis és/vagy autista zseni eszméjének sokadszori megerősítésébe.
Hanem alapos financiális és pszichoanalitikai okfejtésbe kezd a Mozart életét az adott irányba terelő tényezők okait és jellegét illetően.

A pénzügyi és lélektani elemzésekből egy olyan Mozart (kór)képe bontakozik ki, akinek tulajdonképp minden cselekedetét az autoriter apának, valamint a családjának anyagi és érzelmi biztonságot megteremteni képes apaszerepnek való feltétlen megfelelés hajtja.
A zene, a komponálás ugyanakkor nem elszakadási kísérlet vagy menekvési útvonal, hanem önnön kivételes tehetségen felismeréséből származtatható megoldás, a szellemi tőke kamatoztatására tett erőfeszítés.

Ám nem elsősorban ez a különleges Solomon írásában, hanem a mozarti szépségeszmény analízise.
A monográfus szerint ugyanis Mozart érett, saját hangjára lelt muzsikájában a szépség nem a tökéletes arányosságra és harmóniára épülő klasszikus ideált veszi alapul (hiába nevezzük a korszakot a bécsi klasszicizmus időszakának), hanem az érzelmi és strukturális feszültségeken alapuló aszimmetria modernségét testesíti meg.

Egyfajta maszk, az összhang és lágyság álarca mögé rejtezik a komponista lelkében dúló vihar. Mozart darabjaiban a félelem és az elmúlás jár táncot az élettel és elevenséggel, miközben a széttört családi idill helyreállítására törekszik minden megnyugtató lezárással, a felkavartságbóli visszatéréssel a megszokottba.

Különösen igaz ez Solomon szerint a Du Ponte-féle operákra és A varázsfuvolára, melyek mintegy dekonstruálják a boldog befejezést és az életről, szerelemről, bűnről és bűnhődésről évszázadok során kialakult bizonyosságokat.
Különösen érdekes felvetés a gótikus prózával és a rokon műfaji elbeszélésekkel meghúzott párhuzam, amit csupán egy lépés választ el az Edmund Burke-féle, szépséggel szembeállított magasztosság fogalmának bevezetésétől Mozart műveire.

Solomon azonban nem merészkedik el (vagy nyilván nem akar elmerészkedni) idáig, mégis revelációs erejűnek mondható igencsak vaskos kötete. Aki szeretné felülírni a filmekben, novellákban és korai életrajzokban feltűnő zsenifigura jellemrajzát, annak mindenképp érdemes végigolvasnia ezt a nem csupán méreteiben tekintélyes művet.

Kapcsolódó írás:Donovan Bixley: Őszinte híve, Mozart

Életrajz