Főkép

Stanisław Lem 1921. szeptember 12-én született a lengyelországi Lwówban, tehetős orvos fiaként. Apjához hasonlóan orvosi egyetemet végzett, ám záróvizsgáit nem tette le, mivel így nem kellett katonaorvosnak állnia. Ezt követően egy tudományos kutatóintézetben asszisztensként dolgozott, és ráérő idejében írni kezdett. 1946-ban debütált költőként, majd néhány esszét is írt. Első híres tudományos-fantasztikus prózája 1951-ben jelent meg Asztronauták címen, ami rögtön ismertté tette a nevét.

Stanisław Lem igazi műfajteremtő a műfajon belül. Könyvei eddig 41 nyelven jelentek meg, több mint 27 millió példányban. A keleti blokk legismertebb és legnagyobb sci-fi szerzője cím azt is jelentette, hogy ő volt az egyik legolvasottabb, nem angol nyelven író sci-fi szerző a világon.

Írásaiban a hangsúly általában a tudományos jelzőn volt, művei felépítettek, átgondoltak, technikailag igényesek. Mindemellett gyakran érint filozófiai kérdéseket, szívesen elmélkedik az intelligencia természetéről (Legyőzhetetlen), a technológia fejlődés különböző végkifejleteiről, a kétoldalú kommunikáció nehézségeiről (Éden), vagy a sikertelenségéről.

Kedvenc témái között szerepel az emberiség helye a világegyetemben, és az emberi korlátok ábrázolása is. Mondanivalóját többnyire sci-fi regényként írta meg, néha azonban a filozófiai esszé műfaját választotta (Summa technologiae).

1973-ban elnyerte az Amerikai Science Fiction és Fantasy Írók Szövetségének tagságát (csak tiszteletbelit ugyan, hiszen a rendes tagsághoz a szerzőnek az USA-ban kell publikálnia), amit 1976-ban vissza is vontak, mert bírálta az amerikai sci-fi ponyvairodalmi minőségét. Stanislaw Lem 2006. március 27-én, 85 éves korában halt meg szívbetegségben.

Az életművet feldolgozó díszkiadás második kötetében négy regénye kapott helyett, melyek közül az első vitathatatlanul klasszikus. A Pirx pilóta kalandjai bemutatásával nehéz dolgom van. Generációmnak szinte elképzelhetetlen, hogy valaki azt kérdezze: ki is az a Pirx? Gyerekkorunk hőse, először a regényben, azután pedig a zseniális fantasztikus filmsorozatban mutatkozott be, ahol ugyan mai szemmel észrevehető a kávéfőzőből kialakított űrhajómakett, de az számunkra repült, keresztül a Naprendszeren.

Nos, a magyarul először 1979-ben kiadott Pirx pilóta kalandjai egy sorozattá összeálló novellagyűjtemény, Pirx kadét űrbéli kalandjait meséli el. Talán ez Lem egyik legismertebb műve, Lengyelországban a mai napig ajánlott olvasmány az iskolában.

A történetek a XXI-XXII. század környékén játszódnak, mikor az emberiség elkezdi meghódítani a Naprendszert. Pirxet kadétként ismerjük meg, majd pilóta, később kapitány válik belőle, miközben izgalmas kalandjait követjük nyomon először a Földön, majd a Holdon, és a Marson.

A legérdekesebb, hogy Pirx voltaképp antihős, ellentétben a legendás nagy pilótákkal. Kicsit tétova, néha kicsit félszeg, de mindig kihúzza a csávából a jó öreg, közönséges, hétköznapi józan ész, no meg egy kis adag szerencse. Sőt, az egyik történetben az emberi gyengeség (a habozás) győzi le a legyőzhetetlenül megkonstruált robotot.

A Kiberiáda a robotok univerzumába visz el minket, erre utal a könyv címe is. A könyv első része, az Amit a robotok mesélnek, egy népmesegyűjtemény, fantasztikus szereplőkkel és környezetben. Délceg acéllovagok, elektronikus boszorkányok, buta, hiú vagy okos számítógépek népesítik be ezt a világot. Nyomon követhetjük őket vidám, csúfondáros vagy éppen hátborzongató és poétikus kalandok közepette, algoritmikus fenevadakkal küzdve, elektrosárkánnyal csatázva.

Népmeseszerűt írtam, hiszen minden történetnek van tanulsága, mondanivalója, és a szövegezése is kiszólásokkal teli, majdnem, mintha a robotnagyapát hallgatnánk, ahogyan otthon ül egy robotunokával, a robottűz mellett, és arról mesél neki, milyen a robotélet.

A második rész, a Kiberiáda két ezermester tudós mérnökének (Trurl és Klapanciusz) örökös vetélkedéséről szól, akik új és új kihívásokkal szembesülve építik zseniálisabbnál zseniálisabb, varázslatos gépezeteiket, távoli csillagrendszerek királyainak, vagy messzi csillagok kalózainak, de egymás fölé kerekedniük nem sikerül soha.

Stanisław Lem a távoli jövő technikai vívmányit ötvözi a múlt napi eszközeivel, átlépve a klasszikus sci-fi szabályait, de ettől lesz nagyon érdekes és tanulságos a nagyon is emberinek tűnő, kardot forgató robot története. A darab és a kulisszák változhatnak, de a szereplő Ember nem. Az első kötethez hasonlóan, az életmű jelentőségéhez méltó díszes kiadás nem hiányozhat a műfaj kedvelőinek polcáról.

A kötetben szereplő regények (és eredeti címeik):
Pirx pilóta kalandjai - Powiesci o pilocie Pirxie (1968)
A kudarc – Fiasko (1986)
Kiberiáda – Cyberiada (1967)
Amit a robotok mesélnek – Bajki robotow (1967)