Stephen King: Borzalmak városa

Kiadó: Európa Könyvkiadó
Kiadás éve: 2006
Fordító(k): Gecsényi Györgyi
Kategória: sci-fi / fantasy / horror
Eredeti cím: Salem's Lot
Oldalszám: 502
Ára: 3000 Ft

Ha a vámpírtörténetekre terelődik a szó, elsőre szinte mindenkinek a Bram Stoker féle Drakula jut az eszébe, még akkor is, ha Stoker nevét nem is hallotta, hiszen a legelső ilyen témájú filmek Lugosi Bélája az ő alakját vette fel mikor vámpírfilmjeiben szerepelt, és természetesen Coppola Drakulája is ebbe az irányba vitte el a vámpír fogalmát.
A fekete-fehér némafilmek időszakában a vámpírfilmek ősatyja a „Nosferatu” mutatta meg a élőholt vámpír visszataszító, hullaszerű, görnyedt alakját, ami nagyon messze állt a nemes tartású Drakula akár még tiszteletet is sugárzó eleganciájától.

(A teljesség kedvéért említsük meg Carl Theodor Dreyer 1932-ben forgatott klasszikus filmjét, a Vampyr-t is – a szerk. megjegyzése)

Az újabb keletű vámpírmagyarázatokban, ami főleg az USA fiataljai kedvére akart tenni, már korántsem az öreg kontinens mitológiájára támaszkodtak, amikor a vámpírok már nem annyira élőholtak, akik rothadó hullák közt bujkálva, az élet látszatát keltve vadásznak az éltető vérre, miközben a kereszt, a karó, a fokhagyma és a szenteltvíz mind hathatós fegyvernek bizonyul ellenük.
Létrejött egy amerikanizált vámpírkultusz, melynek megteremtéséhez egyik oldalról bőven hozzájárult Anne Rice romantizált vámpírképe, aki örökké fiatal, és szeretetre, szerelemre is képes.

A másik ilyen irányzatot a szerepjáték „Vampyre” irodalma képezi, ahol a vámpírok igazi szervezetekkel rendelkeznek, amik rejtve, vagy éppenséggel néha alig leplezve élik örök életüket, még filozófiát is gyártva az emberekhez fűződő nem éppen a békés egymás mellett élésre alapozott viszonyukhoz.
Ezt a vonulatot a legjobban a Penge és az Underworld filmekben lehet nyomon követni. Ezek szinte már alig képviselnek valamit a régi vámpírtörténetekből, odáig mennek az okozati összefüggésekben, hogy ez az egész csak egy vírus kérdése, melyet a vámpír harapása terjeszt.

King nem ezt az irányzatot követte, mikor megírta a Borzalmak városát. Ő a régi Nosferatut és városnyi ivadékait idézi könyvének lapjaira, olyan hihetően ültetve azt Salem’s Lot városka mindennapi életébe, hogy lehetséges veszélyként éli meg az olvasó, ahogy egyre mélyebbre ássa magát a cselekményben, mely a város bukását festi le.
A történet elején Ben Mears, egy sikeres író érkezik a városba, hogy szándéka szerint gyermekkorának legszörnyűbb élményét írja meg egy könyv formájában, talán azért is, hogy végre nevén nevezhesse azt a szörnyet, amitől gyermekként retteget. Rettegésének tárgya egy, a városka felett lévő dombon álló, lepusztult ház.
Az épület maga a sötét orákulum, a bibliai értelemben vett egyetemes gonosz egy világítótornya, ami vonzza a sötét lelkeket és mindazok megrebbenő pillantását, akik egy kicsit is érzik a ház erejét.

A gyermek Mears itt látta meg a ház egykori gonosz lakójának szellemét, amit azóta sem tud feledni. Érzi a város is, hogy ezzel a házzal nincs valami rendben, hiszen már rég eladhatatlanul, üresen áll a város fölött. A fölött a város fölött, ahol a lakók függönyök mögé rejtőzve élik az életüket.
Látszólag minden rendben, ám a színfalak mögött a levegő az elfojtott feszültségtől terhes, ami csak arra vár, hogy robbanhasson, ám kívülről szemlélve minden rendben van, a tejesember minden reggel pontosan viszi a házakhoz a tejet, a sarki boltban szívélyes az eladó, az emberek lelkiismeretesen végzik a munkájukat.

Ám egyszer csak feltűnik a semmiből egy Starker nevű férfi, aki udvarias modorával azonnal megnyeri a vele beszélők szimpátiáját, és kibérli az egyik üzlethelységet maga és a társa, Barlow részére. A kisvárosban üdítő újdonságként hat a hír, miszerint egy antik bútorokat árusító boltban igazi műkincs-ritkaságokat is lehet majd kapni.
Amit viszont nem tudnak, az az, hogy Starker a baljóslatú Marsten házat is kibérli, jó pár hatalmas ládát szállítatva oda az éj leple alatt. Időközben felnyársalnak egy kutyát a közeli temető vaskerítésére, majd röviddel ezután elveszik egy Ralphie nevű gyerek a közeli erdőben.

A kutatócsapat nem találja meg a gyereket, annak ellenére sem, hogy nem igazán nagy a terület, ám pár nap múlva ágynak esik az eltűnt gyerek testvére David. Vérszegénység diagnózisával kerül kórházba, majd néhány nap múlva meghal.
A város rettegni kezd. Mears az, aki gyanút fog, hogy valami nagyon rossz dolog van kialakulóban, ám mégsem ő az, aki elsőnek tapasztalja meg a gonosz igazi arcát, hanem egy Mark nevű kisfiú. Az egyik éjjel régi barátja, az elhunyt David kopogtat az ablakán, hogy engedje be, ám Mark megsejti, hogy az, ami be akar jönni, maga a halál, és megtagadja annak kérését. A jelenség szétfoszlik, mint a füst.

Mire Mears és Mark egymásra találnak, hogy megkezdjék harcukat a gonosz ellen, aki a Marsten házba fészkelte be magát, már késő. A város lakóinak jó része már sötét helyekre húzódva várja a napnyugtát, a vadászat idejét.
Ben Mears és Mark segítői egyre fogynak, míg már csak ketten néznek farkasszemet a vámpírral, aki Salem’s Lot vérét szívja…

A könyvből film is készült 1979-ben, Salem’s Lot címen.

Kapcsolódó írásaink:
Ezüst pisztolygolyók (DVD)
A remény rabjai (DVD)
A halálsoron (DVD)

Életrajz:
Stephen King életrajz
 
Magyar Stephen King HQ:
Magyar Stephen King HQ

Dwyn