Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Fekete István: Kísértés

Aki csak ifjúsági íróként, állatmeséiről ismeri Fekete Istvánt, bizonyára meglepődve olvassa a Kísértés című kötetben összegyűjtött hagyományos novelláit.
Pedig a novelláiból ítélve is mélyen vallásos érzületű, kitörölhetetlen vidéki örökséggel a fővárosba érkezett, tehetséges író pesti magazinokban publikálta első komolyabb kisepikai alkotásait.

A magazinok közép és felsőbb osztálybeli, főképp hölgyekből álló olvasóközönségének ízlése erősen rányomta bélyegét a korai elbeszélések hangulatára, sőt, formájára is.
A ’30-as évek közepétől a ’40-es évek elejéig kiadott novellák lényegében kivétel nélkül egyfajta Jane Austen-i atmoszférát árasztanak magukból: fókuszpontjukban az otthonra, a meleg családi fészekre találás áll, amit Fekete István a romantikus komédia műfajának bevett kellék- és cselekményfordulat-tárából kiválogatott elemekből rak össze.

Egyes, kivételes darabokban, például a „Csere” című novellában azonban odáig merészkedik, hogy egészen fergeteges humorral - amit nevezhetünk akár vitriolos gúnynak is - írja le a polgárasszonyi képmutatást, a nagyvárosi morál sekélyességét és kétszínűségét. Elsősorban evvel a művel, és a „Keőry Borbála” fanyarul ironikus szembesülésével jellemzi Fekete István a nemzet sorsának alakításában meghatározó osztályok álságosságát (és e tekintetben sem különbözik nagyban Jane Austentől).

Talán még a korábbiaknál is meghökkentőbb az „Erzsi néni álma”, a „Csellegi Máté” és „A kincs” propagandisztikus kicsengése. Ám nem kell sokáig kutakodni ahhoz, hogy magyarázatra leljünk: az író a Földmívelődésügyi Minisztérium propaganda és sajtóosztályának alkalmazottjaként reklámozza alig leplezetten példázatos formában az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézet öregségi és özvegyi járadékának roppant előnyeit.

A novellák végkicsengése aztán a második világháború lezárultával egyre keserűbb, a nyelvezet is egyre kiüresedettebb költői eszközök tekintetében. A korai, metaforákkal, megszemélyesítésekkel teli tájleírásokat, hangulatábrázolásokat szikárabb, modernebb nyelvi megformálás váltja fel. Amíg a ’30-as évek végének csattanóra kiélezett műveinek végkicsengését a megbékélés, a boldogságra találás jellemzi, addig a ’40-es évek második felében a felvillanó reményt kegyetlenül leromboló önmegtagadás és frusztráció dominál.

Érdekes, tanulságos könyv a Kísértés, az eddig ilyen formában összegyűjtetlenül maradt Fekete István-kisepikák első - bölcs szerkesztői belátás révén kronologikusan - sajtó alá rendezett kötete, mely egy jól ismert író sokáig ismeretlen oldalát mutatja meg.

A kötetben szereplő írások:
Marika
Ki segített…?
Csere
Végrendelet
Bosszú
Újév
A kölcsön
Őszi vásár
Ünnepi nyúl
Kárpolyi
Törvénytelen
Kísértés
Erzsi néni álma
Az ostor
Ágnes
Napló
Csellegi Máté

A kincs
A juss
Eltűnt
Az élet
Tél
Keőry Borbála
A kis tál
Vadlibák
Karácsony
Amnesztia
Tavasz
Számadás

Kapcsolódó írás:Horváth József: Fekete István bibliográfiája


Galamb Zoltán - 2006. december 5.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!