Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Dan Abnett: Nekropolisz

A modern (és a még modernebb) háborúk egyik legfontosabb kelléke a megfelelő utánpótlás. Ha valami veszélyezteti a fegyvergyártó iparközpontokat, érthető módon kiemelt feladat bármely hadvezér számára, a zökkenőmentes gyártás biztosítása. Nincs ez másként a távoli jövőben, amikor a Káosz ellen hadjárat elején valami probléma adódik Vervunhive bolyvárosában. Nem tűnik komolynak az ügy, de azért kipróbált csapatok érkeznek a helyszínre, többek között Gaunt komisszár ezredes és az általa vezetett Tanithi Első és Egyetlen katonái. Azért arra még ők sincsenek felkészülve, ami itt vár rájuk.

Határozottan meglepett Abnett regénye. Mint ahogy az eddigi Gaunt-regényeknek, a Nekropolisznak is egy háborús konfliktus bemutatása adja a gerincét. Nem fogunk találkozni Ian Watson űrgárdistáival, inkvizítoraival, egyszóval a Warhammer 40000 világ „krémjével”.

Ez azonban senkit ne keserítsen el, Abnett olyan elementáris erejű harcleírást produkál, amelyre nagy hirtelen egyetlen könyv alapú példa sem jut eszembe. Talán a Ryan közlegény megmentése című film partraszállós képsorai tudnák szemléltetni azt pusztítást, fájdalmat és borzalmat, amely a regény lapjain megelevenedik.

Azonban egyáltalán nem az „erőszak öncélú ábrázolásáról” van szó. Gauntnak nem csak ezzel a pusztító és kilátástalan harccal kell szembenéznie, hanem a várost védő erőket belülről bomlasztó árulással, széthúzással és őrülettel. Ez a két dolog – a külső és belső feszültség ábrázolása – az, amelyen keresztül szembesülhetünk a komisszár ezredes vállát nyomó teherrel. A szerző így próbálja meg megmutatni mekkora felelőssége lehet egy Birodalmi tisztnek.
Mindezek másodlagosan célja természetesen a Warhammer 40000 világ minél alaposabb bemutatása.

Ahogyan a Szellemgyártóban is előfordult olykor, itt is néha háttérbe szorul az ezredes, és a Tanithi Első és Egyetlen tagjai sorsát követhetjük nyomon. Számos régi ismerős bukkan fel a lapokon, Dorden dokitól kezdve Larkin mesterlövészig. Az ő személyes történeteik külön-külön színesítik az összképet.

Habár azt vártam, hogy Abnett folytatja Szellemgyártó végén felbukkanó inkvizítorral és az eldákkal a történetet, mindezzel úgymond „watsoni” irányba tereli a regényfolyamot, mégsem így történt. Azt hiszem olyan „szükséges plusz” Gaunt és a Tanithi Első és Egyetlen, amely feltétlenül szükséges a Warhammer 40.000 világ jobb megismeréséhez.


Mezei Attila - 2006. augusztus 26.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére
Kapcsolódó írások
  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!