FőképA krimi gyöngyszemei sorozat most megjelent új kötetében egy ismerős író novelláit olvashatjuk. Edgar Allan Poe (1809. január 18. – 1849. október 7.) egyetlen regénye (Arthur Gordon Pym - 1838), számtalan novellája, versei és kritikái megannyi válogatáskötetnek és gyűjteménynek köszönhetően jól ismertek a hazai olvasók körében, de úgy vélem belőle sosem elég, mindig van valami apropója műveinek újbóli kézbevételének.

Most például az, hogy a krimi megalkotása gyakorlatilag Poe nevéhez köthető. Ő volt az, aki három(!) novellával létrehozta a műfajt, megalkotva annak fontosabb szabályait. Mindez persze nem alkotó zsenijének váratlan megnyilvánulásaként jött létre, itt is voltak előzmények, többek között nyilvánvalónak látszik Vidocq emlékiratainak hatása.

Az említett úriember pályája kezdetén még a bűnösök között foglalt helyett, hogy aztán átkerülve a másik oldalra, a törvény és a magántulajdon védelmében ténykedjen franciaföldön.
Vidocq jelentősége abban áll, hogy elsőként vállalkozott az ipari forradalom hatására városiasodó, a középkori kötöttségektől megszabaduló társadalom gonosztevőinek „modern” módszerekkel történő üldözésére, elfogására. Majd nem utolsó sorban mindezek megírására. Sikere közvetve máig érezhető.

Szóval évekkel később Poe elolvasta az emlékiratokat, majd öt év alatt megírta azokat a novelláit, melyek főszereplője (C. Auguste Dupin) korábban teljesen ismeretlen volt az irodalomban. Olyan őstípusról beszélünk, aki figyelmesen tanulmányozza környezetét (a bűntett helyszínét), logikusan gondolkodik és az érzelmeit mellőzve nyomoz. Íme, megszületett a nyomozó.

A hagyományos értelemben vett cselekményt felváltja a hős gondolatmenetének és okfejtésének ismertetése, amit az eseményekből hozzánk hasonlóan mit sem értő, hősünket csodatévő szentként bámuló társ oszt meg velünk. Poe nélkül nem lenne Sherlock Holmes, Poirot, és a mögöttük sorjázó végtelen számú magándetektív.

A három alapműnek számító írás (A Morgue utcai kettős gyilkosság, Marie Roget titokzatos eltűnése, Az ellopott levél) megannyi klasszikus témát alkalmaz, melyek nélkül ma már nehéz elképzelni krimit. A bezárt szoba rejtélye, az alaptalanul megvádolt szereplő, a rejtélyes módon ellopott irat, a helyszínen talált bizonyítékok logikus értelmezése, a tettes motivációjának elképzelése – bámulatos, mi minden belefér ebbe a három krimibe.

A kötetben hátralévő részében Poe kalandos és misztikus történetei közül olvashatunk párat. Mint ahogy azt írásom elején említettem, Poe számtalan novellája, versei és kritikái megannyi válogatáskötetnek és gyűjteménynek köszönhetően jól ismertek a hazai olvasók körében. Azt viszont nem tettem szóvá, hogy nem mindig azonos fordításban.

Ebben a kötetben például több olyan írás olvasható, melyeket eddig egészen más fordításban ismerhettünk meg - ez olykor már a címből is kiderül. Úgyhogy érdemes azoknak is elolvasniuk, akik úgy gondolják, hogy Poe nekik már nem tud újat mondani. Kivéve persze, ha már olvasták eredetiben.

A kötetben szereplő írások:
A Morgue utcai kettős gyilkosság (The Murders int he Rue Morgue)
Marie Roget titokzatos eltűnése (The Mistery of Marie Roget)
Az ellopott levél (The Purloined Letter)
Az aranybogár (The Gold Bug)
A fekete macska (The Black Cat)
A szókimondó szív (The Tell-Tale Heart)
A perverzió szelleme (The Imp of the Perverse)
A verem és az inga (The Pit and the Pendulum)
A vörös halál álarca (The Masque of the Red Death)
Egy akó amontillado (The Cask of Amontillado)
Az ovális arckép (The Oval Portrait)
Az Usher-ház pusztulása (The Fall of the House of Usher)
Lady Ligeia (Ligeia)
Eleonora (Eleonora)
Metzengerstein (Metzengerstein)