FőképBár a sorozat köteteinek megjelenését figyelve „CSI: Miami” kötetre számítottam, a nemrégiben megjelent CSI – Holtjáték ismét a Las Vegas-i Rendőrkapitányság és a Las Vegas-i Kriminalisztikai Hivatal elhivatott csapatának munkáját kíséri figyelemmel.
Mégpedig ahogy azt megszokhattuk, két teljesen különböző helyszínen.

Rory Atwater seriff „gyengéd, ám rendkívül határozott kérésére” Jim Brass, Gil Grissom, Nick Stockes és Sara Sidle egy jómódú üzletember mostohalányának ügyével foglalkozik. Az ifjú hölgy ugyanis meg van győződve róla, hogy édesanyja halálát második férje okozta – mégpedig anyagi megfontolásból.

Miután a hölgyet már eltemették, első lépés az exhumálás. Amit azonban ennek során találnak, arra senki nem számított. És persze újabb, az eredetieknél sokkal komolyabb és összetettebb kérdéseket vet fel.
Ezek közül a legegyszerűbb: hogy került az ismeretlen fiatal lény holtteste az idős hölgy koporsójába?

Sam Vega, Catherine Willows és Warrick Brown pedig a Napfényes Otthon nevezetű nyugdíjasházban igyekszik fényt deríteni az egyik lakó rejtélyes halálára.
Ha David Phillips helyettes kórboncnok nem lenne meggyőződve róla, hogy valami nem stimmel az otthonban, és ha Catherine és Warrick nem lennének olyan alaposak és kitartóak, amilyenek, valószínűleg még jó ideig nem derülne fény arra, hogy egy sorozatgyilkos tevékenykedik az idős, gazdag ápoltak körül.

Az elkötelezett csapat tagjai pár nap alatt, szinte non-stop munkával, a bizonyítékok aprólékos összegyűjtésével és elemzésével, valamint a felületes szemlélő számára elsőre talán láthatatlan összefüggések feltárásával két olyan ügyet is megoldottak, amelyek a legagyafúrtabb helyszínelőket is próbára vették volna.
Mint ahogy őket is próbára tették.

De hála elkötelezettségüknek, kitartásuknak, a hihetetlen tudásnak, aminek külön-külön, és persze együttesen is birtokában vannak, valamint a rendkívüli csapatmunkának, kevés olyan esettel találják szemben magukat, amit ne tudnának megoldani, ahol az igazság ne nyerné el méltó jutalmát.

Lehet, hogy érdemes lenne a producereknek elgondolkodni egy olyan sorozaton, ami arról szól, hogy mi történik a bűnösökkel és az áldozatokkal az után, hogy a helyszínelők átadták a bizonyítékokat a rendőrségnek.
Hiszen akkor legalább a nézők is látnák, hogy az igazság tényleg győzedelmeskedik, nem veszik el a jog útvesztőiben. Vagy éppen fordítva, a jog kegyetlen darálója bedarál mindent, ami fontos és értékes az életben.