FőképMichael Crichton neve az Androméda-törzs című regénye révén vált világhírűvé – méghozzá teljes mértékben megérdemelten. Az eredeti sci-fi regény a divatos katasztrófa témát tálalta új köntösben, pontosabban fogalmazva a tudományosság fehér laborköpenyében tárta elénk annak az öt napnak a történetét, ami – ha az események balszerencsésen alakultak volna – könnyen az emberiség utolsó öt napjaként szerepelne a krónikákban.

Ez a stílus, amelyben a tudományos megalapozottság keveredik a fikcióval, később is jellemzi műveit, elég, ha egy másik világsikert aratott könyvére, az Őslényparkra utalok. A magyarul megjelent utolsó két műve (Idővonal, Préda), bár magán viseli ezeket a stílusjegyeket, mégsem számít az életmű legjobban sikerült darabjai közé. Az optimista rajongó ilyenkor nem tehet mást: csendben reménykedik a jobb folytatásban.

Azért ne siessünk eltemetni a majd negyven éve alkotó szerzőt, van még mit mondania számunkra, ennek bizonyságára pedig keresve sem találhatnánk jobb példát új könyvénél, melynek megjelenését három év kutatómunka előzte meg.

A téma ezúttal NEM az átlagember számára a valószínűtlen és felfoghatatlan határán mozgó tudományos probléma, mint mondjuk a nanorobotok gyártási technológiája, hanem sokkal hétköznapibb jelenség: a globális felmelegedés.

Nagyhatalmak, multicégek, környezetvédő szervezetek, tudósok, hírességek és milliárdosok tűnnek fel a történetben, amelynek központi figurája egy fiatal ügyvéd, Peter Evans, aki akarata ellenére belekeveredik a különféle csoportosulások egymás elleni harcába. Ez még önmagában nem lenne akkora baj, de amikor már harmadszor-negyedszer-ötödször akarják megölni, benne is tudatosul az őt fenyegető veszély halálos mivolta.

Ez a vélemény – súlyos a helyzet – teljesen megegyezik a környezetvédelmi alapítványok állításával, hiszen, miként az köztudott, környezetünk egyensúlya az emberi tevékenységek hatására egyre jobban felborul, ezért van mostanság annyi vihar, földrengés, hurrikán, stb.

Túlzás lenne, ha ettől Peter jobban érezné magát, ráadásul főnöke (dúsgazdag filantróp) egyre újabb feladatokkal bízza meg, így lassan több időt tölt a levegőben, mint kaliforniai otthonában. A nemzetközi helyzet pedig fokozódik.

Érdekességként megemlítem, hogy évekkel korábban David Morrell is írt némiképp hasonló témájú könyvet, ez volt „A láng szövetsége” – a főszerkesztő megjegyzése.