FőképA Németországban élő írónő negyedik regényével sem okoz csalódást az olvasónak, mivel továbbra is arról ír, amit ismer, így ez a történet is hihető, mivel azzá teszik a csodabogár kategóriába tartozó szereplők „szabványos” érzelmei. Talán nem kéne, de azért elárulom, ezúttal is egy „harmincas” fiatal hölgy van a középpontban.

Személy szerint úgy vagyok Ildikó von Kürthy regényeivel, mint az AC/DC lemezeivel (de mondhattam volna Motörheadet is): nem várok semmi egetrengető újdonságot, formai vagy stílusbéli változást.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ugyanazt kapom kötetről-kötetre, hiszen eltérések mindig vannak, de a lényeg megmarad: szingli nők keresik az élet értelmét, a szerelmet, az alfahímet, és más ezzel egyenértékű nem is jut eszembe (bár mégis: az önmegvalósítást), egyszóval azt a valamit, amitől tartalmasnak és kereknek érezzük az életünket (az utódok megszületése előtt).

Választ még mindig nem találunk a ki nem mondott kérdésre (tudnillik mi a legfontosabb az életben), viszont garantáltan jól érezzük magunkat keresés közben, s nem csupán azzal a tudattal leszünk gazdagabbak, hogy a nők bizony furák (és nélkülözhetetlenek), hanem világunk bizarr mivoltával is szembesülünk.
Mert valljuk be – tolerancia ide vagy oda – azért száz évvel korábban biztosan nem keresne német napilapban albérlőt egy török származású férfikedvelő férfi (hogy finoman fogalmazzak). De nem is pezsgőznének fogyókúra gyanánt, ki- és átbeszélve kapcsolataikat, keresve a megfelelő válaszlépést a „semmiből” felbukkanó vetélytársnő ellen.

Egyszóval ez egy olyan kortárs történet, ami nem csupán kacagni tud demokráciánk némileg túlbonyolított „falkaviszonyain”, hanem (megítélésem szerint legalábbis) újra felhívja figyelmünket az ember társas lény mivoltára, és végül, de nem utolsó sorban a hölgyek férfiszemmel követhetetlen gondolkodásmódjára.

Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk: Félrelépés Mallorcán
Mikor hívsz már, te gazember…
Szívzökkenő
Randiszerviz szingliknek
Pasit vissza nem adok!

Életrajza Ildikó von Kürthy életrajz