FőképMiller a darabjaiban megszokott alapossággal ír le problémákat és elemzi az őt körülvevő világot az ’50-es évektől szinte napjainkig – ezúttal egy brooklyni fiú nézőpontjából. Így kaphatott helyet a kötetben a németországi újraegyesítésről szóló elmélkedés csakúgy, mint a hobbikertészek lélektanáról szóló írás. A már-már rapszodikusnak tűnő témaválasztás ellenére mégsem széteső a kötet, mert az író szubjektivitása mindegyik íráson átível.

A kötet alapmotívuma a bekövetkező változások – legyenek azok világméretűek, vagy csak saját egyéniségét érintőek – által generált konfliktusok elemzése, amely egyszerre tükrözi Miller világszemléletét, és azt a törekvést, hogy sosem akar igazságot tenni, mindig az egyes nézőpontok mögött rejtőző okokat igyekszik bemutatni, és olyan megoldást kínál, amely mindegyikhez közel áll.

Az író bevallottan amerikai szemmel nézi az európai történéseket csakúgy, mint a hazáját érintő változásokat. Mélyen hazafias, ezért nem tud elsétálni sem a háborúból visszatérő katonák feleslegesség-érzése, sem a Clinton-botrány, sem a McCarthy bizottság sértő működése mellett.
Nézőpontjának része művész mivolta is, aminek kapcsán érdekes elemzést olvashatunk a Broadway elanyagiasodása által már-már elnyomott amerikai drámairodalomról.

Nem kell azonban megijedni, a kötetben nem csak mély erkölcsi kérdésfeltevések kaptak helyet, hanem viccesnek de legalább keserédesnek mondható helyzetleírások is szerepelnek. „A taskenti operaház” tükrözi a legjobban az író hitét abban, hogy a művészetnek szükségszerűen szórakoztatnia is kell, különben értelmét veszíti.

Mivel Miller nem fennkölt magasságból szól hozzánk, könnyedén megérthetjük és magunkévá tehetjük szemléletét. Ez az egyszerűség teszi nagyon hitelessé a könyvet, melynek olvasása során egy pillanatig sem kételkedünk benne, hogy a szerző tényleg elgondolkozott a felvetett kérdéseken, és tényleg meg is akarja őket válaszolni.

A könyv alapján egy precíz ember portréja rajzolódik ki előttünk, aki figyelmesen szemléli az környező világot, ihletet merít az őt foglalkoztató kérdésekből, és az alkotófolyamat eredményeképpen meg is válaszolja azokat. Mégsem száraz fejtegetéseket találunk a könyvben, hanem valós élethelyzetekre adható valós válaszokat.

A kötetben szereplő írások:
Egy brooklyni fiú (A Boy Grew in Brooklyn)
Az egyenlőségbe vetett hit (Belief in America)
A bűntudatról (Guilt and Incident at Vichy)
Csata Chicagoban, avagy egy küldött feljegyzései (The Battle of Chicago: From the Delegates’ Side)
Emberrablás? (Kidnapped?)
A taskenti operaház (The Opera House in Tashkent)
Csodák (Miracles)
Egy hamisítatlan vidéki (A Genuine Countryman)
A tavasz után (After the Spring)
Függőben (Suspended in Time)
Mikor Ed Murrow visszavágott (The Night Ed Murrow Struck Back)
A borotválkozótükörből ránk tekintő arc: antiszemitizmus régen és ma (The Face int he Mirror: Anti-Semitism Then and Now)
Egy ügynök Pekingben (Salesman in Beijing)
Gondolatok egy leégett ház kapcsán (Thoughts on a Burned House)
Tennessee Williams hagyatéka: Ékesszólás és érzelemgazdagság (Tennessee Williams’ Legacy: An Eloquence and Amplitude of Feeling)
Vacsora a nagykövetnél (Dinner with the Ambassador)
Nyugtalankodom a németek miatt: A Fal után (Uneasy About the Germans: After the Wall)
Az ember mértéke (The Measure of the Man)
Clinton Salemben (Clinton in Salem)
Gondolatok a realizmusról (Notes on Realism)
Szubvencionált színház (Subsidized Theater)