e-kultura
 

Keresés

2010. február 9.

Névnapok
Abigél, Alex
Apollónia, Ciceró, Cirill, Erik, Erika, Kirill, Marcián, Marián, Rajnald, Szabin

E napon született
>> Seyler József Antal zeneszerző (1778)
>> Alban Berg zeneszerző (1885)
>> Komlós János író (1922)
>> Frank Frazetta festő és illusztrátor (1928)
>> Petrovics Emil zeneszerző (1930)
>> J. M. Coetzee Nobel-díjas író (1940)
>> Kránitz Lajos színész (1943)
>> Joe Pesci filmszínész (1943)
>> Alice Walker írónő (1944)
>> Mia Farrow filmszínésznő (1945)
>> Koltay Gábor filmrendező (1950)
>> Holly Johnson (Frankie Goes to Hollywood) zenész (1960)
>> Rachael Bolan (Skid Row) zenész (1966)
E napon halt meg
>> Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij író (1881)
>> Dohnányi Ernő zeneszerző (1960)
>> Bill Haley énekes (1981)
>> Földes Andor zongoraművész (1992)
>> David Wayne filmszínész (1995)
Egyéb esemény
>> A Falstaff című Verdi opera ősbemutatója 1893-ban. (1893)

Feed
RSS201
Atom1

Laurell K. Hamilton: Égő Áldozatok

Laurell K. Hamilton: Égő Áldozatok

2005. szeptember 13.

Sorozat: Anita Blake, vámpírvadász
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2005
Fordító(k): Gálla Nóra
Kategória: sci-fi / fantasy / horror
Eredeti cím: Burnt Offerings
Oldalszám: 409
Ára: 2380 Ft

Anita Blake az elmúlt hat rész során rengeteget változott. Amikor megismerkedtünk vele, idejének nagy részét még halottkeltéssel töltötte. Ami jelent esetben törvényes, mi több, elismert foglalkozás. Mint ahogy az is törvényesen elismert dolog, hogy vámpírok igenis léteznek. És törvényes bírói végzés nélkül senki nem ölheti meg őket. Mert ugyebár nekik is vannak jogaik. Még ha ezzel sokan nem is értenek egyet.

Nos, ekkoriban Anita még úgy gondolta, hogy a vámpírok két lábon sétáló hullák, akikkel nem keveredünk. Csak ha karózni kell őket. Persze paranccsal. Na jó, néha-néha anélkül is. Csak senki meg ne tudja.
Szóval ott tartottunk, hogy vámpírokkal semmilyen körülmények között nem bratyizunk. Csakhogy ez nem is olyan egyszerű, amikor az adott vámpír olyan kisugárzással bír, amitől még a hivatásos halottkeltőnek és vámpírvadásznak is megnedvesedik a bugyija. Hiába, a józan ész szóhoz sem jut, amikor a hormonok veszik át az irányítást.
Bár Anita Blake esetében ez sem úgy működik, mint másoknál. Mint az átlagnál. Persze Anita nem is átlagos. Ha ugyanis az lenne, nem kepesztene utána Jean-Claude, aki első ránézésre semmitől és senkitől sem fél. Miért is tenné, hiszen ő St. Louis vámpírmestere.

Csakhogy mindez semmit sem jelent az öreg és hatalmas vámpírokból álló tanács tagjai számára, akik azért érkeznek a városba, Jean-Claude városába, hogy kielégítő magyarázatot kapjanak társuk halálára (lásd a Gyilkos Táncban). Akit ráadásul nem is Jean-Claude, hanem Anita nyírt ki. Ám mivel Anita az előző rész eseményei óta Jean-Claude halandó szolgája…

Nos, ez csak az egyik dolog, ami miatt az ifjú hölgynek aggódnia kell. Igaz ugyan, hogy valószínűleg a legsúlyosabb, hiszen a Tanácstól még Jean-Claude is berezelt, de emellett persze valahogy túl kell jutnia a Richarddal való szakításon.
Ha Richard nem lenne vérfarkas… De Richard vérfarkas. Ráadásul alfahím. Ennek minden előnyével és hátrányával együtt. Anita képtelen így szeretni a férfit. Ami viszont nem zárja ki, hogy bármikor képes legyen ölni érte. Ha kell. Hiszen mégiscsak a lupája. Ennek minden előnyével és hátrányával együtt.

És akkor még nem is beszéltünk a vérleopárdokról, akik hála Anita hathatós közreműködésének, vezető nélkül maradtak, ezért mindenki szabad prédának tekinti/tekintheti őket. Ők viszont Anitát tekintik a léoparde lionnénak, vagyis a harcias leopárdnak. Ennek minden előnyével és hátrányával együtt.

És amikor úgy gondoljuk, hogy a helyzet már nem lehet bonyolultabb, megjelenik egy paranormális képességekkel rendelkező gyújtogató…

Ez az Anita Blake tehát már nem ugyanaz, akit hat résszel ezelőtt megismertünk. Ez az Anita sokkal többet látott és tapasztalt, mint bármely más halandó ember. És ha elismeri, ha nem, a szörnyűségek nem hagyták érintetlenül sem a testét, sem a lelkét.
Olykor azon is elgondolkodik, hogy vajon ő nem nagyobb szörnyeteg-e, mint egyes szelíd, visszahúzódó életet élő alakváltók, akikre csupán havonta egyszer jön rá az „ötperc”. Hiszen ő, a Hóhér, gondolkodás nélkül képes meghúzni a fegyver ravaszát. Még csak utálnia sem kell azt, akire éppen ráfogja a fegyvert.
Ha ezen nem változtat hamarosan, szépen lassan elveszíti emberi mivoltát. Persze az sem lenne éppenséggel baj, ha kevesebbet forgolódna alakváltók és vámpírok társaságában. Ami nem is olyan egyszerű, ha a város vámpírmestere a szeretője.

Ebben a részben talán egy kicsit kevesebb a szex, mint az előzőben, ám sokkal intenzívebb. És perverzebb. Nem is tudom, miért nem szerepel a borítón a 18-as karika. Ha ez így megy tovább, talán nem ártana rátenni. És nem csak a szex miatt.
 

 

Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk:
Anita Blake, vámpírvadász
Bűnös Vágyak
A Nevető Holttest
A Kárhozottak Cirkusza
Telihold Kávézó
Véres Csontok
Gyilkos Tánc
Égő Áldozatok
Sápadt Hold
Obszidián Pillangó
Leláncolt Nárcisszusz
Égkék Bűnök
Lidérces álmok
Haláltánc
A Harlekin

Merry Gentry 
Árnyak csókja
Az alkony ölelése
A holdfény csábítása
Az éjfél simogatása

Ravenloft
Egy sötét úr halála

Életrajz

Részlet a regényből

Galgóczi Móni

© Ekultura.hu