Főkép

A sorrendben hatodik, az írónő saját bevallása szerint is az egyik legpompásabb Miss Marple regény főszereplője, a tisztességtelenségben megkopaszodott Rex Fortescue elegáns irodájában komótosan elfogyasztja teáját, majd nem sokkal később görcsökben fetrengve csenget a titkárnőjéért, akit sikerül pár összefüggéstelen mondattal sokkolnia, majd rövid zűrzavar után a kórházba szállítás közben meghal. A helyszínre érkező Neele rendőrfelügyelő itt értesül arról, hogy a halál oka mérgezés. Ám mielőtt a gyilkosságot a titkárnő nyakába varrná, kénytelen tudomásul venni az alkalmazott szer, a tiszafából kinyert taxin viszonylag hosszú hatóidejét, ami kizárja az alkalmazottak bűnösségét, és a nyomozás színterét áthelyezi az áldozat reggelijének környezetébe.

Így aztán nem sokkal később a felügyelő már a Tiszafa-kunyhóban (ennek modelljéül Agatha a Londontól harminc mérföldre fekvő Sunningdale-ben lévő hatalmas viktoriánus építmény egyik lakását vette, amelyben a húszas évek közepe táján élt első férjével, Archibald Christie-vel) kérdezősködik, és egyre kétségbeesettebben próbál valamire való gyanúsítottat találni. A szerencse azonban elpártol tőle, mert hiába kívánta az itt élők többsége a tulajdonos halálát, nincs megfelelő bizonyíték, sőt, a családtagok és a személyzet vallomásai nemhogy megvilágítanák, inkább még jobban elködösítik az ügyet. Előrehaladás sehol, csak két újabb halott („a-gyilkosság-álcázása-gyilkosságokkal” motívum jellegzetesen christie-s, és olyan további regényekben is felbukkan, mint a Tragédia három felvonásban vagy Az ABC-gyilkosságok) és egy, az indulatokat felkorbácsoló végrendelet.

Szintén jellegzetesen christie-s megoldás a történet címeként, és egyben vezérmotívumaként alkalmazott nursery rhyme (morbid humorú angolszász mondóka) alkalmazása, amelynek elemeit – a király, a méz, a feketerigó, a kiscseléd – csodálatra méltó következetességgel, egyetlen logikai hiba nélkül vonultatja végig a regényen. Ehhez hasonló bravúrt utoljára a Tíz kicsi néger című regényben mutatott be.

 

Szorult helyzetében Neele felügyelő kénytelen elfogadni a felé nyújtott segítő kezet, amely bár igencsak ráncos, már számos alkalommal kihúzta a rendőrséget a kátyúból. Miss Marple (hát kis másról is lenne szó) szokása szerint szóba elegyedik a jelenlévőkkel, majd a hallottak alapján kialakítja saját elméletét. Így végre nemcsak arra a kérdésre kapunk választ, hogy ki mérgezte meg a kiállhatatlan üzletembert, hanem arra is fény derül, miért volt az áldozat zsebében egy marék rozs.

Az angolul először 1953-ban, magyarul pedig 1977-ben megjelent regény alapján több filmes adaptáció is készült. Először 1983-ban Vagyim Derbenyov rendezésében készült el egy 97 perces szovjet mozifilm; majd 1986-ban a BBC (Miss Marple szerepében Joan Hicksonnal, a rendezői székben pedig Guy Slaterrel) készített belőle 2x50 perces tévéfilmet.

A szerző életrajza

Kapcsolódó írások:

Hadnagy Róbert-Molnár Gabriella: Agatha Christie krimikalauz

Agatha Christie képregények

Interjú Mathew Prichard-dal, Agatha Christie unokájával – 2010. november