Jules Verne: A jégszfinx

Kiadó: Unikornis Kiadó
Kiadás éve: 1999
Fordító(k): Majtényi Zoltán
Illusztrátor: Fabó Attila László
Kategória: sci-fi / fantasy / horror
Eredeti cím: Le Sphinx des Glaces
Oldalszám: 434
Ára: 2400 Ft

Jules Verne életművében különleges helyet foglal el a Jégszfinx, mert nem saját ötlet alapján íródott, hanem Edgar Allan Poe híres regénye, az Arthur Gordon Pym továbbgondolása.
Az eredetiről annyit illik tudni, hogy a címben emlegetett amerikai úriember kalandvágytól hajtva mindenki másnál közelebb jutott a Déli sarkhoz, ahol meglepő módon nem végtelen jégmezőket, hanem fekete bőrű bennszülöttek által lakott szigeteket talált. Számos hihetetlen kaland után társával együtt sikerült elmenekülnie, hogy aztán az áramlat egyenesen a pólus felé sodorja.
Aztán meglepő váratlansággal, a vélhető végkifejlett előtt abbamarad a történet. Poe csupán annyit fűz hozzá, hogy a szerző váratlan és tragikus hirtelenséggel elhunyt, további részleteket nem közöl az esetről! Pym egyetlen túlélő társa (Dick Peters) pedig ismeretlen helyre távozott!

Verne regényében előkerül a Pymet szállító hajóskapitány testvére, aki már tizenegy éve eredménytelenül keresi a bátyját. Mivel állandóan indulásra készen várakozik, nem szívesen vesz fel utasokat. Így, amikor a történetet elmesélő Jeorling (amerikai tudós) mindenáron vele szeretne kihajózni a Kerguélen-szigetekről, elsőre elutasításban van része, csak mindenféle protekciónak és intrikának köszönhetően jut fel a Halbrane fedélzetére.

Miközben békésen hajókáznak a déli vizeken, útjukat keresztezi egy jéghegy maradéka, amin az évekkel ezelőtt eltűnt hajó másodkapitánya hever élettelenül. A nála talált feljegyzések szerint társai még életben vannak, s megmentőikre várnak.
A Halbrane ezek után feltölti a raktárait, felvesz pár matrózt, majd elindul a Poe által megírt úton dél felé. A kalandokban bővelkedő utazás végén számos titokra fény derül – s persze jó pár kérdés megválaszolatlanul marad. Talán egyszer valaki folytatja a történetet.

Olvasás közben olyan érzésem volt, mintha Verne megpróbálta volna Poe stílusában megírni ezt a történetet, amire többek között a rá nem jellemző, szokatlanul bonyolult történetvezetés is utal. Mint amikor az ismeretterjesztés találkozik a természetfelettivel! Ettől függetlenül egészen érdekes továbbfűzése Poe regényének – már csak ezért is érdemes elolvasni.

Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk:
A jégszfinx
Az acél elefánt I-II.
Storitz Vilmos titka

Galgóczi Tamás