FőképNora egy baleset következtében nagyon fiatalon elveszítette a szüleit. Ekkor került édesapja nagynénjének családjához, ahol bár kedvesen bánnak vele és szeretik is, mégis kirekesztettnek, megtűrtnek, koloncnak érzi magát.
Pedig ott van Dag, a vele csaknem egykorú fiú, akivel nagyon jól megértik egymást.

Anders, Karin, Dag, Nora, no és persze a házieb, Ludde nemrégiben költöztek egy régi házba, ahol a felújítás során számos befalazott szekrényt, azokban pedig régi újságokat, porosodó tárgyakat, papírokat és fényképeket találtak.
Ráadásul amióta beköltöztek, Nora meglehetősen furcsa dolgokat tapasztal.

Lépések zaját, amikor rajta kívül nincs otthon senki; az ezzel egy időben visszafelé járó régi óra ketyegését; a téves telefonhívásokat, amik Nora megérzése szerint soha nem véletlenül történnek; na és persze meg kell említeni Ludde fura, az eddigiekhez képest teljesen szokatlan és kiszámíthatatlan viselkedését is.

Aztán egy titokzatos telefonhívás hatására, amelyben egy idős hölgy arra kérte Norát, hogy utazzon el Stockholmba, menjen el egy bizonyos boltba, és ott keresse Agnes Ceciliát, egy csapása minden megváltozik.
Hiszen a telefont Dag vette fel, aki korábban egyébként is furcsa dolgot álmodott Norával kapcsolatban. Ráadásul a régi orosz mesekönyv is szokatlanul „viselkedik”.

Mielőtt Nora kezdené azt hinni, hogy elment a józan esze, Dag és ők nekiállnak a rejtély kibogozásának. Amit aztán Norának egyedül kell folytatnia. A kétségek és magány pillanataiban csupán egy valaki van mellette – egy időközben előkerült különleges baba, amit sajnos nem mutathat meg senkinek.

Az „Andersen-díjas írók” sorozat legújabb kötete a 9-12 éves korosztály számára kínál érdekes, titokzatos, mégis mélyen megható és szívet melengető történetet, amelynek során Norával, a rokonainál nevelkedő csaknem 15 éves lánnyal együtt ismerhetjük meg családja tragikus történetét.

A „nyomozás” során fájdalmas emlékek árnyai bukkannak elő a múltból, ám rövid tartózkodás után szerencsére távoznak is, hogy a több síkon is értelmezhető történet mindenki számára megnyugtató módon fejeződhessen be. Ha másképp történne, megtörne a varázs. Azt pedig ugyebár senki sem szeretné?

Maria Gripe regényének különlegessége, hogy elolvasása után az embert egy ideig nem hagyja szabadulni az addigi lebegő, titokzatos hangulat, ami bár mindvégig magában hordozza a szomorúságot, a fájdalmat és a magányt, paradox módon mégis kellemes melegséggel tölti el az ember szívét.