Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Roald Dahl: Karcsi és a csokoládégyár

Karcsi apukája fogkrémes tubusok tetejére csavargatja a kupakokat. Ezt a kétségkívül nélkülözhetetlen munkát elszomorító módon nem fizetik meg kellőképpen, így aztán Karcsi, anyukája, apukája, Józsi nagyapja, Józsa nagyanyja, Viktor nagyapó és Viktória nagyanyó meglehetős szegénységben él a nagyváros szélén, szélfútta faházikójukban, ahol az egyetlen ágyban a nagyszülők fekszenek évek óta, míg a fiatalabb nemzedékek a másik szoba padlóján töltik az éjszakákat.

Karcsi életében születésnapjai jelentik az igazi ünnepet, mivel ilyenkor családja a kedvencével ajándékozza meg: egy szelet Vonka féle csokoládét kap, ami gondos beosztással hetekig kitart. Karcsi ugyanis nagyon-nagyon szereti a csokoládét, még ha évente csak egy alkalommal is jut hozzá.

Szerencséjére az utcájukban van a világ legjobb csokoládégyára, a VONKA-GYÁR, így reggelente, amikor az iskolába megy, degeszre szimatolhatja magát a fenséges illatokkal (ami számára majdnem olyan, mintha megízlelné a papírba csomagolt finomságokat).

Aztán két esemény is történik, ami megváltoztatja a dolgok menetét. Elsőként Vonka Vilmos (a gyártulajdonos) játékot hirdet, amelynek öt nyertese bebocsátást nyer az évek óta zárt területnek számító gyárba, és személyesen is megtekintheti, hogyan készülnek a különféle édességek (búcsúzóul pedig rengeteg csokit vihet haza).
A nyerteseknek nem kell mást tenniük, mint megtalálni a csokikban elrejtett aranymeghívókat.

A másik, kevésbé izgalmas, de Karcsi családját sokkal közvetlenebbül érinti: apukája munkanélküli lett, és ennek következtében tartós éhezés (s ki tudja mi minden) vár rájuk. Ráadásul a tél is zimankósra fordul, hóhalmok között, metsző szélben nem sok vidámságban van részük.

De nem mesélem tovább – elvégre a walesi születésű angol író, Roald Dahl (1916-1990) nálam sokkal jobban megírta – Karcsi történetét. Legyen annyi elég, hogy ezúttal is valami hihetetlenül fantasztikus ötletet sikerült papírra vetnie, amely ráadásul itt még nem is ér véget, hamarosan ugyanis a Karcsi és az üveglift című könyvben olvashatjuk a folytatást.

Érdekességként megemlítem, hogy ez a regény pár soros naplóbejegyzés alapján született, ami egészen pontosan így szól: „Egy csokoládégyár, ahol fantasztikus dolgok készülnek – és egy őrült vezeti?”
Hát mit mondjak, ebből tényleg komoly tehetség és teljesítmény kerek történetet írni, olyat, ami még évtizedek multával is megállja a helyét. Nem csoda, hogy Johnny Depp főszereplésével filmet forgattak belőle.


Galgóczi Tamás - 2005. június 27.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére
Kapcsolódó írások
  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!