FőképNem csupán a pusztai barbárokként az európai középkorba belovagló magyarok végeztek alapos pusztítást a civilizált nyugaton, hanem észak hosszúhajókon érkező vikingjei is. A krónikák szerint ez utóbbiak korábban kezdték a fosztogatást, és térképen is sokkal messzebbre jutottak, mint honfoglaló őseink (nyomukat egyaránt megtalálták Bizáncban és Amerikában, ami azért elég messze van az otthoni fjordoktól).

Ám ha feltesszük a kérdést, kik voltak és hova tűntek a vikingek, kapásból kevesen tudnának erre válaszolni. Az olyan jól csengő nevek, mint Villásszakálú Sven, Olaf Tryggvason, Hódító Vilmos, Széphajú Harald legfeljebb az egzotikum varázsával, mintsem tényleges információértékkel rendelkeznek a XXI. század embere számára.

Egyszerű kalózhordaként hiba lenne elképzelni őket, mivel a társadalom egy része a házi tűzhelynél maradt, földet művelt, halászott és általában sokkal békésebben élt, mint tengerjáró tagjai (bár sűrűn előfordult, hogy a gazdák úgymond tengeri aratáson is részt vettek, vagyis a portyázókkal tartottak).
Az ezredforduló után beköszöntött kisebb mérvű jégkorszak (ez főként a grönlandi telepek sorsát pecsételte meg), a népesség szaporodása, a megszilárduló központi hatalom, valamint a kereszténység elterjedése aztán nem csak a „véres” évszázadoknak vetett véget, hanem a kultúrát is átalakította. 1100 után már a vikingek szenvedtek a szláv kalózok támadásaitól, úgymond fordult a kocka.

Ha jobban belegondolunk, a fiatalabb korosztály többször, többféleképpen találkozhatott már a vikingekkel. Ha csak a filmeket vesszük, ott van például az Erik, a viking, mint paródia, vagy az Antonio Banderas főszereplésével készült 13. harcos, ami ugyan sajátos nézőpontból dolgozta fel a témát, mégis a vikingekről szól.
Ha viszont könyveket, pontosabban regényeket keresünk, ami észak szülötteiről szól, mindenképpen meg kell említenünk a Frans Gunnar Bengtsson nevéhez fűződő Röde Orm című kalandregényt. És akkor még nem is beszéltünk a sagákról.

A „Mi micsoda” sorozat 51. kötete a fiatalabb korosztállyal, rövid terjedelemben, képek segítségével kívánja megismertetni a vikingek életét, vallását, fegyvereit, valamint az általuk bejárt földeket. Az utolsó pedig lapon rövid kronológia segít eligazodni a fénykor eseményei között. A terjedelmi korlátok miatt túl sok információ nem fért el az oldalakon, de a kötet mindenképpen alkalmas a téma iránti érdeklődés felkeltésére. És ezzel máris elérte a kitűzött célt.

Ajánlott irodalom:
Rudolf Pörtner: A viking kaland
R. H. C. Davis: A Normannok
Eltűnt civilizációk – Vikingek: Északi kalózok

Kapcsolódó írás:Frans Gunnar Bengtsson: Röde Orm
Michael Wood: Anglia múltjának nyomában
Jackie French: Hekja – Egy lány a vikingek fogságában
Else Roesdahl: A vikingek