FőképA „Kontinensről kontinensre” sorozat két kötetének (Afrika – Az Atlasztól a Fokföldig, Ausztrália – Új-Guineától a Hawaii-szigetekig) kiemelkedő szerzője, a Földgömb (a Magyar Földrajzi Társaság kéthavonta megjelenő magazinja) tudományos tanácsadó testületének tagja, dr. Vojnits András „Fókuszban a Föld” sorozatával nem kevesebbre vállalkozott, mint megmutatni bolygónk jelenlegi állapotát, működését, és az emberi faj által okozott károkat.

A sorozat első kötetében a Föld erdőségei kerültek nagyító alá, most azonban szakértő vezetőnk segítségével vizsgáló tekintetünket a Föld hegységei felé fordítjuk. Azok felé a hegységek felé, amelyek – bár mára alaposan megváltoztak a viszonyok – a mai napig félelemmel vegyes tiszteletet váltanak ki a legtöbb emberből.
Persze vannak olyanok is, akik le akarják győzni az évezredeken át legyőzhetetlennek tartott hegyóriásokat, ám legtöbben inkább csak megismerni, és ha egyáltalán lehetséges ilyen, megérteni szeretnénk a természet eme rettenthetetlen képződményeit, hátha ezzel kissé el tudnánk oszlatni a hegyekkel, hegységekkel kapcsolatos misztikus ködöt.

Bár az is lehet, hogy nem kéne bolygatni ezt az egészet, csak hát az ember kíváncsi fajta. Nem nyugszik, amíg ki nem elégíti a világ mind teljesebb megismerésére irányuló törekvéseit. Persze ez sok esetben óriási nehézségek árán teljesül, ám maga a kihívás, a kaland egyesek szerint mindenért kárpótol.
Legyen szó tudományos érdeklődésről (amit ez esetben ugyebár nem lehet laboratóriumi körülmények között kielégíteni), vagy a több ezres csúcsok meghódításáról (mondjuk becsvágytól hajtva), az ember minden esetben azzal találja szemben magát, hogy legyen bármilyen fejlett a technika, bármilyen korszerűek a felszerelések, a természet erői minden esetben megmutatják, hol a helyünk a világban.
Talán nagy elbizakodottságunkban nem ártana néha magunkba szállni, és néha egy kis alázatot gyakorolni (nem pedig meghódításról és legyőzésről beszélni).

Ezek a talán elsőre kicsit furának tűnő gondolatok Vojnits András könyvének lapozgatása, olvasgatása közben fogalmazódtak meg bennem. Bennem, aki soha nem szerettem a földrajzot, ezért soha nem értettem meg igazán, miről is szól ez az egész. Egészen mostanáig.

Hiszen Vojnits András olyan szakértelemmel, hittel, meggyőződéssel és átéléssel „beszél”, hogy az ember gondolatai nem tudnak, és nem is akarnak elkalandozni, ehelyett áhítattal figyeli a lemeztektonikával; a vulkánossággal és plutonizmussal; a földrengésekkel, gyűrődésekkel, törésekkel és vetődésekkel; a hegységrendszerekkel; a mélyföldekkel és hegytetőkkel; a függőleges övezetességgel; a magashegyi megpróbáltatásokkal; a hegylakókkal; és persze a szent hegyekkel kapcsolatos szavait.

A logikusan felépített, képanyaggal bőven ellátott ismeretterjesztő kiadvány üdítő egyszerűséggel taglalja bolygónk belső szerkezetét, a kontinensek vándorlását, az ebből következő vulkáni tevékenységet és a földrengéseket. Amikor már fogalmat alkottunk a kontinensek találkozásakor bekövetkező gyűrődésekről, szépen sorban megismerjük a nevezetesebb hegységeket, földrészről-földrészre haladva.

Tudományos igényű, mégsem tudományos mű. Terjedelmi korlátai miatt nem mond el mindent, de mindenképpen felkelti az olvasó érdeklődését a téma iránt. Az már mindenkinek a saját elszántságán, kíváncsiságán vagy lustaságán múlik, mennyire jár utána az őt érdeklő dolgoknak.

Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk:Bolygónk tüdeje - A Föld erdőségei
Zeusz trónja - A Föld hegységei