Főkép

Mint az már a sorozat korábbi részeiből kiderült, Anita Blake nem mindennapi nő. Szerelmes egy vérfarkasba, akihez majdnem feleségül ment. Azért, hogy szerelme életét megóvja, vele párhuzamosan randevúzik a város vámpírurával. És részben ezeknek, részben a munkájának köszönhetően egyre többet érintkezik szörnyekkel. Vagy legalábbis olyan lényekkel, akiket eddig annak tartott. Az elején még élesen elkülönítette egymástól a feketét és a fehéret, a jót és a rosszat, a bűnöst és az áldozatot, a törvényest és a törvénytelent. Mostanra azonban egyre többször látja a dolgokat szürkének. Mostanában egyre nehezebben tudna racionálisan, a régi elvei szerint dönteni.

Mintha egyre mélyebbre szippantaná az az örvény, amibe belekerült. Mintha már nem tudna, de talán nem is akarna kiszabadulni belőle. Mintha jobban érezné magát a szörnyek között. Mintha közöttük nagyobb biztonságban érezné magát. Mintha egyre inkább úgy érezné, ő a szörny, és nem némelyik lény, akit eddig annak tartott. Ez talán nem is áll messze a valóságtól. Eddigi élete során – legalábbis amióta nyomon követjük ténykedését – annyi szörnyűséget látott, tapasztalt, és élt át, hogy nem is csoda, ha megváltoztak az érzelmei. Hiszen talán ő az egyetlen élő, hús-vér ember, aki ennyi mindent túlélt, és még ép ésszel képes gondolkodni.

Bár azon azért ő is meglepődik, amikor Edwardtól, fejvadász és bérgyilkos barátjától megtudja, hogy vérdíjat tűztek ki a fejére. Mégpedig nem is keveset. A félmillió dollár azt jelzi, valaki komolyan el akarja tenni láb alól. Anita persze nem hagyja magát, bár ezzel párhozamosan magánéleti problémái is adódnak, ezért olykor meg is feledkezik a dologról. Richard, a vérfarkas még mindig nem hajlandó ölni, ezért élete és falkán belüli pozíciója is veszélybe kerül. Eleinte úgy tűnik, képesek rendezni érzelmi viszonyaikat, ám egyre nyilvánvalóbb, hogy Anita nem képes elviselni Richard átváltozását. Pedig szereti, kívánja, mégsem megy.

Jean-Claude, a város vámpírura persze tovább nyomul Anitánál. Mivel látja és érzi Anita elbizonytalanodását és érzelmi labilitását, csak a megfelelő alkalomra vár, hogy magáévá tegye a lányt. A lányt, akire oly régen vágyik. A lányt, aki eddig ellenállt neki. Persze ezért sok mindent bevállal. Még azt is, hogy Richard mellé áll a falkavezérségért folytatott harcban. Sőt, még ennél is többet…

Ebben a részben Anita nem támasztott fel halottakat. Sőt, munkahelyéről sem igazán esett szó. A rendőrség különleges egysége, a Szellemirtók is csak egyszer kérte a szakértelmét, azt is éppen akkor, amikor egy gyilkosság miatt hallgatták ki. Mintha szépen lassan leépülne eddigi, az ő esetében normálisnak mondható élete.

Laurell K. Hamilton olyan szintre jutott Anita és az őt körülvevő szörnyek világában, ahonnan nem igazán van visszaút. Hiszen amikor a hivatásos halottkeltő és vámpírvadász egy vállrándítással elrendezi magában azt a tényt, hogy lefeküdt, és valószínűleg le is fog feküdni egy vámpírral, akkor joggal mondhatjuk, hogy a világ kissé kifordult önmagából. Hogy az értékrendek kissé átrendeződtek. Hogy nem tudni, mi jöhet még… Mondjuk, hogy Edward és Anita együtt indulnak vadászni. Hiszen Anita tartozik Edwardnak. És Edward nem olyan ember, aki hagyja elévülni a tartozásokat. Szép csapat…

Részlet a regényből

 

A szerző életrajza