Főkép

Görög Tano, a rettegett és egyben régóta körözött maffiavezér, aki felett eljárt az idő, méltósággal szeretne távozni, persze nem az élők sorából, ezért magához hívatja Salvo Montalbano felügyelőt, hogy megtervezzék elfogásának koreográfiáját. Az üzlet nyélbe üttetik, az esemény bekövetkezik, Salvo fürdik a dicsőségben, majd kétségbeesik, mert elő akarják léptetni. Szerencsére sikerül elodáznia a dolgot, ám azzal is szembesülnie kell, hogy a maffia nem vette be Görög Tano elfogásának históriáját. Tudják, hogy megszervezték az egészet, és még mielőtt komolyabb baj kerekedhetne az ügyből, merényletet követnek el Tano ellen. Aki halála óráján is borsot tör a többiek orra alá, mégpedig azzal, hogy „énekel” Montalbano felügyelőnek egy fegyverraktárról.

 

A felügyelő teszi a dolgát, ám rendkívüli érzékeinek következtében nem csupán a hegy oldalában fekvő fegyverraktárt, hanem a barlang mögött rejtőző üreget, és a benne fekvő mumifikálódott holttesteket is megtalálja. Az egészben azonban az a legfurcsább, hogy a meztelen, egymással összeölelkező fiatal pár szertartásosan elrendezett holtteste mellett egy agyagedény (benne pénzérmék) és egy agyagkorsó (valószínűleg víz volt benne) állt, örök álmukat pedig egy életnagyságú agyagkutya őrizte. Vajon mi okozta a fiatal pár halálát? És miért a szertartásos elrendezés? És egyáltalán, van-e köze a barlangban talált fegyvereknek Ingrassia szupermarketjének kirablásához? Montalbano felügyelő, mint egy jó vadászkutya szagot fog, és addig nem nyugszik, amíg válaszokat nem kap a kérdésekre. Mégpedig az összesre.

A sablonos krimiktől megcsömörlött olvasóknak egészen biztosan újszerű, és tetszetős élményt fog nyújtani az Andrea Camilleri által kitalált városkában tevékenykedő felügyelő. A kiváló logikával és lélektani érzékkel megírt történet olyan végletes szenvedélyeket villant fel, amik csak egy olyan temperamentumos népre jellemzőek, mint a szicíliai.

Ebben a regényben (aminek alapötlete a szerző elmondása szerint Taufik al-Hakim A barlangbéliek című művének elemzése során született) is megjelenik, bár sokkal kisebb mértékben, mint A prestoni serfőzőben az élőbeszédet a szicíliai dialektussal ötvöző nyelv, amely olyannyira olasszá teszi Camilleri regényét, és amelyből sugárzik a szülőföld iránti szeretet, és megvan benne minden, ami egy sikeres történethez szükséges.