e-kultura
   

Ekultúra nyereményjáték

Keresés

2012. május 17.

Névnapok
Paszkál
Andor, Brúnó, Ditmár, Fábiusz, Fabó, Pasztorella, Rezeda, Szalók

E napon született
>> Erik Alfred-Leslie Satie zeneszerző (1866)
>> Kern Aurél zeneszerző (1871)
>> Henri Barbusse író (1873)
>> Alfonso Reyes író (1889)
>> Hincz Gyula festő és grafikus (1904)
>> Jean Gabin filmszínész (1904)
>> Dsida Jenő költő (1907)
>> Maureen O'Sullivan filmszínésznő (1911)
>> Birgit Nilsson operaénekesnő (1918)
>> Peter Mennin zeneszerző (1923)
>> Dennis Potter drámaíró (1935)
>> Dennis Hopper filmszínész (1936)
>> Haumann Péter színész (1941)
>> Kóbor János (Omega) énekes (1943)
>> Fodor Ákos költő és műfordító (1945)
>> Bill Bruford (Yes) zenész (1949)
>> Bill Paxton filmszínész (1955)
>> Audie Desbrow (Great White) zenész (1957)
>> Paul Di'Anno rockénekes (1958)
>> Enya (Eithne Ni Bhraoain) énekesnő (1961)
>> Trent Reznor (Nine Inch Nails) énekes (1965)
>> Jordan Knight (New Kids On The Block) zenész (1970)
>> Pék Zoltán fordító (1971)
>> Andrea Corr (The Corrs) zenész (1974)
E napon halt meg
>> Sandro Botticelli festő (1510)
>> Louis Brassin zeneszerző (1884)
>> Szini Gyula újságíró (1932)
>> Paul Dukas zeneszerző (1935)
>> Balázs Béla (Bauer Herbert) költő és író (1949)
>> Bajomi Lázár Endre író (1987)
Egyéb esemény
>> Mascagni: Parasztbecsület operájának ősbemutatója. (1890)
>> A nagy zabálás című film bemutatója. (1973)
>> Peter Criss kiválik a Kiss együttesből (1980)

Feed
RSS201
Atom1

Robert Merle: Malevil

Robert Merle: Malevil

2005. március 13.


Kiadó: Európa Könyvkiadó
Kiadás éve: 2005
Fordító(k): Görög Lívia
Kategória: sci-fi / fantasy / horror
Eredeti cím: Malevil
Oldalszám: 736
Ára: 2600 Ft




Ha úgy akarom sci-fi, ha úgy akarom, utópia, ha viszont másként nézem, egy kortalanul klasszikus történet néhány önhibáján kívül rendkívüli helyzetbe került emberről. Na persze nem csak úgy kutyafuttában, 300 oldalon összecsapva, hanem nyugodtan, már-már csevegő stílusban, mint ahogy – valljuk be nyugodtan –, el is várjuk az évtizedek tapasztalatával és istenadta tehetséggel rendelkező mesélőtől, akinek olyan regényeket köszönhetünk, mint az Állati elmék, a Két nap az élet, a Védett férfiak, a Mesterségem a halál, a Francia história sorozat és A sziget.

1977 áprilisában (ne feledjük, hogy Merle 1972-ben írta a regényt) egyik percről a másikra megszűnik az áramellátás, elhallgatnak a rádióállomások, és mindent elemésztő hatalmas tűzvihar söpör végig a francia tájon. Csupán Malevilben, ebben a középkori, angolok által emelt várkastélyban, a pincék hűvös mélyén marad néhány túlélő.
Mi történhetett? Atomtámadás? Természeti katasztrófa? Mivel semmi és senki sincs, aki válaszolhatna a túlélők kétségbeesett, ám teljesen jogos kérdéseire, nekiállnak, hogy feltérképezzék a helyzetet.

Amikor felmennek a felszínre, szinte semmit sem látnak a mindent beborító füsttől. Hacsak azt nem, hogy a környéken rajtuk kívül nincs egyetlen élőlény sem. Kellemetlen. Mi lesz így velük? És a civilizációval?
Aztán néhány hét múlva elkezd esni az eső. Úgy tűnik, a természet már elkezdte az önregenerációt. Ideje lenne, hogy az emberek is megszervezzék az életüket, hiszen pillanatnyilag rajtuk múlik az emberiség (persze ha ennek ilyen formában még van értelme) sorsa. Legalábbis ők így hiszik.
Tevékenységük nyomán szépen lassan kialakul egy közösség, amiben szinte már-már nyomasztóan idillikussá válik minden, amikor kiderül, nincsenek egyedül.

Magukat a történéseket Merle egy ügyes húzással Emmanuel Comte, a túlélők vezetőjének naplóján keresztül tárja elénk, bár szavainak folyamatosságát időnként megtörik a kis csapat második vezetőjének (Thomas le Coultre) kommentárjai. Elbeszélésük nyomán velük együtt kerülünk vissza a „középkorba”, hogy ismét felfedezzük a civilizáció vívmányait.

Hihetetlen, mennyire hozzászoktunk ahhoz, hogy egy kapcsolóval világosságot lehet gyújtani, egy gombnyomással hangokat vagy éppenséggel mozgó képeket lehet elővarázsolni, hogy a víz (a hideg és meleg egyaránt) csapból folyik, hogy a melegedéshez és a főzéshez nem kell tűzifát gyűjteni, hogy…

Galgóczi Tamás

© Ekultura.hu