Peter S. Beagle: Az utolsó egyszarvú

Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
Kiadás éve: 2004
Fordító(k): Ormai Rita, Tótfalusi István
Kategória: gyermek / ifjúsági, sci-fi / fantasy / horror
Eredeti cím: The Last Unicorn
Oldalszám: 280
Ára: 2090 Ft

Valóban meglepő – ahogy a könyv fülszövege is írja –, hogy ez a fantasy irodalom klasszikusai között számon tartott regény mindezidáig nem jelent meg nálunk, de talán tényleg a lehető legjobbkor vehetjük végre kézbe. Hiszen A Gyűrűk Ura és a Harry Potter sorozat sikere sosem látott méretű rajongótábort toborzott a fantasztikus meséknek, akik számára ez a kötet egy igazi gyöngyszem. Amerikában egyébként 1968-ban jelent meg a könyv, 1982-ben készült belőle rajzfilm, s állítólag mostanság forgatják a filmverziót.

Beagle regénye, ahogy a klasszikus fantasy-k általában, több mint fantasy. Olyan meseregény ez, mely számos értelmezési lehetőséget rejt, melyek csupán a befogadó korától és személyiségétől függenek – minden korban, mindenkinek mást mond, érdemes lesz többször is elolvasni. Emellett kerüli a fantasy kliséket, s noha számos klasszikus mese és legenda, mítosz elemeit szőtte bele Beagle, igazából elég sajátos a világa. Szimbólumai közt nem egy akad, amit nem tud az ember elsőre megfejteni – ez is gazdagságának egyik forrása. Mondanivalója, üzenete szintén túlmutat a „szabvány fantasy”-n, de épp fantáziadús mivolta miatt illik mégis ebbe a kategóriába.

A történet főszereplője maga az Utolsó Egyszarvú, aki egy napon ráébred, hogy egyedül maradt a világban, ami még egy hozzá hasonlatos mágikus, halhatatlan lény számára is csüggesztő gondolat.
Ezért hát útra kel, megkeresni a többi egyszarvút, s ezzel kezdetét veszi hosszas, számtalan kalandon és tapasztalaton át vezető utazása, melynek során olyan élményekben lesz része, melyek egyetlen egyszarvúvá változtatják őt – az egyetlenné, aki olyanokat megélt…
Rájön, hogy a többi egyszarvút a Vörös Bika (a Rossz, a Pusztítás, az Üresség megtestesítője) tartja fogságában, és őt legyőzni még egy ilyen csodalény számára is reménytelennek tűnő feladat…

Természetesen útja során új társakra, segítőkre lel, elsősorban emberek személyében, akik igazán emberiek, szemben magával az Egyszarvúval, aki ugye a Jóság, a Szépség jelképe. S pont az ember-szereplőkben rejlő, olyannyira emberi hibák és erények miatt nem tipikus tündérmese ez, amint Haggard király, kinek különös várában a Vörös Bika lakozik, sem szimplán egy gonosz király, alakja sokkal rétegzettebb. Mondom, a regény telis-tele van szimbólumokkal, amiket sokszor nem is ért, csupán érez az olvasó.

Az izgalmas cselekmény, a csodás tájak és figurák, a szabadon szárnyaló képzelet mellett Az utolsó egyszarvút szépirodalmi szintű nyelvezete is igazi klasszikussá nemesíti. Beagle az első oldalaktól fogva képes bármikor olyan mondatokat leírni, melyek hol lenyűgöző szépségükkel, hol kifinomult, de bárki számára élvezhető humorukkal lepik meg az olvasót.

Ormai Rita fordítását csak dicsérni tudom (noha az angol eredetit nem olvastam), ahogy a nyelvi leleményeket is felvonultató verseket magyarító Tótfalusi Istvánt is – nekik is köszönhető, hogy prózai költemény-számba megy a regény; mely még így is szinte észrevétlenül varázsolja el az olvasót.

Az utolsó egyszarvú sok tekintetben rokonítható Michael Ende klasszikusával, A Végtelen Történettel, ám Ende műve később született. Nem tudom, hatott-e rá (vagy a „szintén rokon” Philip Pullmanra) Beagle regénye, mindenesetre most úgy érzem, mintha Ende ugyanezen filozofikusságot, költőiséget és rétegzettséget szőtte, vitte volna tovább.

Így aztán gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt tudom ajánlani ezt a remekművet, még ha a szépség mellett ott is a szomorúság, a jó mellett a gonosz, a csoda mellett a kiábrándító üresség. Hiszen így teljes a kép, és ezt még az Egyszarvúnak is meg kell tanulnia…

Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk:
A fogadós éneke
Az utolsó egyszarvú
A karakoszki varázsló
Egy csendes zug
Tamsin története
Tükörbirodalmak

Uzseka Norbert