Főkép

Chyna Shepherd 25 éves. Gyermekkoráról sok minden elmondható, csak az nem, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott, boldog családban nőtt fel. Anyja imádta a veszélyt (drog- és fegyverkereskedők barátnője volt), számára az erőszak lehetősége romantikus, és egyben hihetetlenül izgató dolog volt. Nagyon ritkán éltek huzamosabb ideig egy helyen, és gyakran váltakozott azoknak a férfiak a személye, akiknek az apaszerepet kellett volna betölteniük.

Edgeler Foreman Vess-re nyugodtan mondhatjuk, hogy a gonosz egyik legújabb megtestesülése. Kellemes, barátságos külsejű férfi, aki szemmel láthatóan egyetlen FBI-os személyiségelemzési csoportba sem sorolható. Első ránézésre teljesen hétköznapi, normális ember. Bár ezt mi nem igazán tapasztalhatjuk, hiszen amikor megismerkedünk vele, éppen változatos módon, egészen különös kegyetlenséggel egy családot mészárol le. Micsoda véletlen, éppen ennél a családnál vendégeskedik Chyna, akinek az menti meg az életét, hogy a gyilkosnak fogalma sincs róla, hogy a házban tartózkodik.

A lányban – miután látta egy gyilkos elme fizikai pusztításának nyomait –, elszabadul valamiféle évek óta elfojtott ösztön. Nem hagyja, hogy ismét áldozattá váljon, hanem mindent megtesz annak érdekében, hogy a törvény kezére adja a többszörös gyilkost. Először követni kezdi a férfit, aztán a megfigyelő státuszból többször igyekszik kitörni – kezdő (amatőr) lévén sikertelenül. Kicsivel később elköveti azt a hibát, hogy ki akar szabadítani egy számára teljesen vadidegen tizenhat éves lányt a kissé bomlott agyú férfi fogságából. Most jól jönnek az anyja mellett szerzett tapasztalatok. Azzal együtt, hogy minden erejével meg akarja menteni a lány életét, tulajdonképpen saját lelki békéjét (ezzel együtt normális életét) szeretné visszakapni, valamint egyszer s mindenkorra le akarja zárni magában a szörnyűséges múltat.

Erőszak, gyilkosság, brutalitás, őrület, félelem, borzongás, feszültség, misztikum – nagyjából ezek a fogalmak jutnak eszembe, ha Koontz könyveit kéne jellemeznek. A Végsőkig esetében például a döbbenetes végkifejlet után csak néztem ki a fejemből, és kerestem a szavakat.

Elsőre még azt sem tudtam 100%-os biztonsággal megmondani, hogy tetszet-e a regény (pedig nagy rajongója vagyok a szerző műveinek). Aztán ahogy teltek múltak a napok, egyre erősebb lett bennem a felismerés: ismét egy nagyszerű, ám számomra kissé szokatlan alkotást olvashattam a feszültségkeltés nagymesterétől.

A szerző életrajza