FőképAmbrose korábbi könyveiben már végigkövette az európai hadszíntéren harcoló bombázók és ejtőernyősök itt töltött hónapjait, valamint a normandiai partraszállást – a résztvevők visszaemlékezéseit ötvözve az aktuális katonai helyzettel, összefüggésekkel.
Ha úgy tetszik, elérkeztünk a szerző kutató- és gyűjtőmunkájának végéhez, hiszen mindent belezsúfolt egyetlen kötetbe, így átfogó képet kapunk az amerikaiak európai ténykedéséről, kezdve a D naptól egészen az európai győzelem napjáig.

Ennek a megoldásnak két következménye is van. Legyen inkább három. Elsőként kezdjük a némileg „zavaróval”: akik olvasták korábbi műveit, gyakran találkoznak ismerős részletekkel, hiszen aki ejtőernyősként szolgált, az kis szerencsével háromszor is elmondhatja ugyanazt (Az elit alakulat, D nap és Civil katonák).

Másodszor, az előbb említett visszaemlékezéseknek köszönhetően sokkal kézzelfoghatóbban „átélhetjük” a háborút, mintha száraz napiparancsok vagy jelentések alapján próbálnánk felidézni a sövényháború, vagy mondjuk a rajnai átkelések hangulatát.
Harmadszor, Ambrose mindezt összefüggéseiben tárgyalja, a katonák által elmondottakat kiegészíti mindazokkal az információkkal, amelyek segítségével átláthatóvá válik a szembenálló tábornokok és csapataik helyzete, célja.

Ha mindezt összevetjük eredeti célkitűzésével, mely szerint a bevonult amerikai katonákat (s rajtuk keresztül az amerikai hadsereget) szerette volna bemutatni, erényeikkel és hibáikkal együtt – akkor vitathatatlanul elérte célját. Az további pontokat jelent (a képzeletbeli zsűri szemében), hogy ezúttal sem hallgatja el a szövetséges hadvezetés hibáit, és házon belüli nézeteltéréseit.

Mindazok számára, akik szeretik a Második Világháborús könyveket, élvezetes olvasmányt jelent Ambrose műve. Hasonló elgondolás szerint ideje lenne a Keleti Front eseményeit is feldolgozni. Úgy lenne kerek.

Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk:D nap (1944. június 6.)
Civil katonák