Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

J. R. R. Tolkien: Kóborló és a varázsló

Nehéz a kutyák élete. Főleg, ha a világban szabadon mászkálnak a varázslók. Akik nem átallják megzavarni egy kiskutya szokásos délutáni labdakergetését azzal, hogy egyszerűen elveszik a kergetnivalót. És még az ilyen neveletlen varázslók vannak felháborodva, amikor a jogos tulajdonát féltő eb először csak morog, majd eme megfélemlítés sikertelensége után egy jól irányzott harapást ejt meg nadrágjukon (egyúttal persze lábszárukon is).

Persze a felmérgesedett varázsló, név szerint Artaxerxes nem késlekedik sokáig a válaszlépéssel, aminek eredményeként Kóbor (vagyis a kiskutya) egérméretű, pitiző testhelyzetben üldögélő bábuvá változik. És ha ez nem lenne elég rettenetes, még úgy is intézkedik a varázsló, hogy nappal mozgásképtelenségre legyen kárhoztatva, ám éjszaka ismét tetszése szerint rohangálhat. Persze, csak ha van kedve hozzá.

Elég sok idő telik el, mire Kóbor bekerül egy játékboltba, ahol rövidesen új gazdija akad. Persze ennek egyáltalán nem örül. Ám hiába töri picurka buksiját a szökésen. Méretei, és korlátozott mozgási időszaka alaposan megnehezítik a helyzetét. Új gazdája a Kettes Számú kisfiú (három testvér közül az egyik) sokkal lelkesebben fogadta találkozásukat. Annyira örült új kedvencének, hogy még akkor is magával vitte (igaz, csak a farzsebében), amikor testvéreivel futni ment a tengerpartra. A nem kívánt kirándulás azonban remek alkalmat nyújtott Kóbornak a szökésre. Addig-addig ügyeskedett, míg sikeresen kipottyant biztonságos helyéről és a parti homokban találta magát – teljesen egyedül.

Hacsak a dagály következtében lassan egyre közelebb kerülő vizet nem tekintjük társaságnak. A kiskutya már éppen aggódni kezdene szorult helyzete miatt, amikor a föld alól előbukkan Psamathos Psamathides – egy másik varázsló. És innentől válik igazán izgalmassá és érdekessé Kóbor története. Elkerül a Holdra, ahol nem csupán szárnyakat kap (lásd a borítón), hanem megkergeti egy sárkány és találkozik a Holdbéli Emberrel (aki szintén varázsló). Ja, és itt változik a neve Kóborlóra.

A történet nem fantasy, még ha szerepelnek is benne varázslók, sárkányok, gnómok, hableányok és hablegények. Sokkal szívesebben sorolnám egy kategóriába a Végtelen Történettel, ami ugyebár meseregény. Tolkien hangvételén érződik, hogy Kóborló történetét gyerekeknek írta. Ennek ellenére mi, gyermeki lelkű felnőttek is kellemesen szórakozhatunk rajta. Akár csemeténkkel (már akinek ugyebár van) együtt is.

Kapcsolódó írások:Gregory Bassham - Eric Bronson: A Gyűrűk Ura filozófiája
Chris Smith: Fegyverek és hadviselés Középföldén
Michael Martinez: Középfölde életre kel
Karen Wynn Fonstad: Középfölde Atlasza
Jude Fischer: A király visszatér - képes útmutató
Sean Astin-Joe Layden: Csavardi Samu története


Galgóczi Móni - 2005. január 2.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!