Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Paul Joannides: Renoir élete és művészete

Paul Joannides a Cambridge Egyetem művészettörténeti tanszékének előadója, aki több könyvet is írt az itáliai reneszánsz művészetről és a 19. századi francia festészetről. Szóban forgó kötete nem átfogó képet kíván nyújtani Pierre-Auguste Renoir (1841–1919) életútjáról (erre már terjedelménél fogva sem alkalmas), csupán betekintést nyújt az ingerlékeny, bőbeszédű, sokszor egymásnak ellentmondó nézeteket valló festő művészetébe, aki az impresszionisták közül egyedüliként egész élete során kitartott az életnagyságú figurális festészet hagyományai mellett.

Bár az impresszionizmus vezéralakjai között tartják számon, kortársaival ellentétben sohasem kötelezte el magát egyetlen művészeti irányzat mellett sem, éppen ezért talán ő okozta a legtöbb fejtörést a kritikusoknak. Egész művészetét egyetlen szabály hatotta át, mégpedig az, hogy nincs szabály.

Renoir meglepően fiatalon, mindössze tízévesen, porcelánfestőként kezdte pályafutását. Az ekkoriban elsajátított technikákat a későbbiekben festményein is alkalmazta, mi több, tovább is fejlesztette azokat.
Az 1860-as évek elején otthagyta a biztos megélhetést jelentő állást, és képzőművészeti pályára lépett. Döntése óriási elszántságot tükrözött. Ekkoriban keletkezett vállalkozó szellemű képei a klasszicizmus, a romantika és a realizmus stílusjegyeit ötvözik.
1866–1972 között kedvese, Lise hatására a nők iránti csodálat a festő központi témájává vált. Bár a szakítás után művészete kevésbé szenvedélyes, mondhatni hűvösebb lett, későbbi képei tanúsítják, hogy a női szépség mellett a szellemet és a személyiséget sem hanyagolta el.

Míg kortársai elsősorban tájképeket festettek, Renoir (legalábbis a kezdeti próbálkozásoknak tekinthető tájképek után) mindenekelőtt emberalakokat ábrázolt. Éveken keresztül kísérletezett azzal, hogy képein minél több alakot ábrázoljon, művei minél nagyobb szabásúak, minél szigorúbb szerkezetűek legyenek.
Az 1881-es olaszországi útja során tapasztaltak alapján művészete bensőségesebbé vált. Ettől az időszaktól kezdtek művei egyre ellentmondásosabbakká válni. 1890-re kínzó reuma hatalmasodott el rajta, ami sajnos végül tolószékbe kényszerítette azt a nagyszerű művészt, akinek művei minden esetlen tele voltak lendülettel, mozgással és életigenléssel.

A kötetben az aránylag rövid, ám elég informatív „Bevezetés” után (amelyből számtalan életrajzi adat, és Renoir művészetére vonatkozó információ derül ki) az alábbi képek, illetve a hozzájuk tartozó rövid, ám meglehetősen szubjektív magyarázatok kaptak helyet:

Korai művek (1860–1869):
A kis Romaine Lacaux kisasszony, 1864
Kontyvirág és üvegházi növények, 1864
Frédéric Bazille a festőállványnál, 1867
A Sisley házaspár, 1868 körül
Fürdőző nő majompincsivel, 1870
Nimfa a forrásnál, 1870 körül
Rapha portréja, 1871
Párizsi nők algíri öltözetben, 1872

Az 1870-es évek (1870-1879):
La Grenouillere, 1869
Szélfuvallat, 1872 körül
Ösvény a füves domboldalon, 1876-1877 körül
Párizsi boulevard, 1875
Vitorlák a Szajnán, Argenteuil-nél, 1874
A Szajna Asnieres-nél, 1879 körül
Nő kékben (Párizsi nő), 1874
Olvasó nő, 1874
A páholy, 1874
Az első színházi este, 1876-1877
A hinta, 1876
Bál a Moulin de la Galette-ben, 1876
Női akt napsütésben, 1875
Fiatal leány ajkához emelt ujjal, 1876-1877 körül
Madame Charpentier és gyermekei, 1878

Az 1880-as évek (1880-1889):
A Cahen d’Anvers kisasszonyok, 1881
A Place Clichy, 1880 körül
Alphonsine Fournaise a la Grenouillere-ben, 1879
Az evezősök ebédje, 1880-1881
A teraszon, 1881
Táncmulatság Bougivalban, 1882-1883
Falusi tánc, 1882-1883
Városi tánc, 1882-1883
Esernyők, 1881 és 1885 körül
Estaque-i táj, 1882
A fürdőzők, 1887
Juliet Manet macskával, 1887

Késői korszaka (1890-1919):
Fésülködő, fürdőző nő, 1890 körül
Lányok a zongoránál, 1892
Yvonne és Christine Lerolle a zongoránál, 1897
A Caillebotte-gyerekek, 1895
Ülő fürdőző, vagy Eurüdiké, 1900 körül
Ülő fürdőző, 1903 körül
Ambroise Vollard portréja, 1908
Táncosnő tamburinnal, 1909
Táncosnő kasztanyettákkal, 1909
Bohóc, 1909
Fürdőző nő a szökőkútnál, 1914
A Saône és a Rhône, 1915
A nagy fürdőzők (A nimfák), 1918-1919
Venus Victrix, 1914


Galgóczi Móni - 2004. december 28.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére
Kapcsolódó írások
Nincs találat kapcsolódó tartalomra a szerzőtől: (Paul Joannides)

  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!