Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Anne Rice: Vittorio, a vámpír

Az egész az Interjú a vámpírral kötettel kezdődött. E művében Anne Rice szinte szentségtöréssel határos módon forgatta fel a Bram Stoker-i hagyományokat, és mutatta be a halandó világot egy vámpír kitágult, felfokozott érzékeléssel felruházott szemszögéből. Ezt követték a Lestat-történetek, melyekben az örök életet nyert rocksztár a vámpírok esztétikai beállítottságáról és művészi tehetségéről mesélt, mára pedig tízre gyarapodott a „Vámpírkrónikák” regényfolyam könyveinek száma, amihez két „Új vámpírtörténet” kapcsolódik többé-kevésbé szorosan, mégis önmagában is megálló műként.

Ez utóbbi „sorozat” második darabja a Vittorio, a vámpír, amely a XV. század Toszkánájába, a kora-reneszánsz Firenze környékére, két régi mester: Fra Angelico és Fra Filippo Lippi festményeinek fogantatási helyére repít el minket Vittorio, e démoni teremtmény emlékezetének szárnyain. Az elbeszélés nyelvezete mégsem archaizáló, csupán a hiteles korhangulat, az események emberi léptékűvé redukált bemutatása, a míves, érzelemdús, pergően áradó szavak segítik felidézni az olvasóban a középkort épp csak maga mögött tudó humanista „újjászületés” időszakát.

A regény főhősének, Vittoriónak az ördögi fajzatokkal lepaktálni nem hajlandó családját bosszúálló vámpírsereg mészárolja le kegyetlenül, a jóképű Vittorio azonban Ursula, egy káprázatos szépségű vérszívó kegyelméből egyetlen túlélőként indulhat a vérengzésért felelős lények felkutatására. A vérbosszú kötelme és a szerelem, az angyali és a démoni erők egymással vetekedő hatalma közt vergődő, kárhozatra szánt ifjú históriája a tizennyolcadik századi gótikus rémregények forrásául szolgáló lovagtörténetek elemeiből szövi a lüktető, meghökkentő, sokszor mégis ismerősnek tetsző fordulatokban gazdag történet szövetét.

A sodró lendületű, szépirodalmi igénnyel megírt, a korabeli festészetet bensőséges szeretettel magasztaló műhöz minden tekintetben méltó kiállítású könyv kiváló ajándék lehet akár a közelgő karácsony, akár későbbi ünnepek alkalmával is. A fordítás Anne Rice regényeinek hangulatához hű, a szöveg hibátlanul kezelt, a borító – jóllehet a történetben domináló skarlátvörös helyett jóval baljósabb színvilágot képvisel – már-már valódi műalkotás; a kiadás összességében ritka ékszer a sok hanyagul megvalósított ponyva és a még a legalaposabban előkészített könyvek szövegébe is be-becsúszó, apró de bosszantó hibáktól terhelt kiadványok között.

Fra Angelico és Fra Filippo Lippi festményei az alábbi weboldalon lelhetőek fel (a magyar szöveghez a magyar zászlóra kell kattintani): Fra Angelico és Fra Filippo Lippi festményei


Galamb Zoltán - 2004. december 13.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!