Főkép

Az 1924-ben, Baltimore-ban született Leon Uris témaválasztástól függetlenül képes lebilincselni az olvasót. Legyen regénye akár önéletrajzi ihletésű (Mitla-szoros), szóljon akár egy századfordulón élt ír klánról (Szentháromság), az európai zsidóság embertelen sorsáról (Exodus), a varsói gettólázadás idejéről (Mila 18), a Palesztina véráztatta földjén futótűzként tomboló erőszakról (A zarándok), a tengerészgyalogosok mindennapjairól (Csatakiáltás), a kubai rakétaválságról (Topáz), vagy a 2008-as amerikai elnökválasztásról (Romba dőlt Isten), mindig tud újat nyújtani úgy, hogy közben a minőség állandó szinten marad.

Stílusa hihetetlenül könnyed, még a legnehezebb vagy legfájdalmasabb témák esetében is. Történeteiben lebilincselő módon ötvözi a történelmi tényeket a fikcióval. Az olvasottak sokszor még az után is ott motoszkálnak az olvasóban, hogy befejezte a könyvet. Akit nem rettent el az a tény, hogy könyvei általában öt-hétszáz oldalasak, mindenképpen szánja rá magát valamelyik kötet elolvasására, ígérem, nem fogja megbánni.

Mielőtt elkezdenénk ismerkedésünket a regénnyel, álljunk meg egy percre, és tisztázzuk, mit is jelent maga a cím: Armageddon. A nagy valószínűséggel héber eredetű szó a keresztény mitológiai elképzelések szerint az idők végezetén bekövetkező csata színhelyét jelenti (a Megiddo városánál lévő hegyet), de a kései keresztény eschatologikus irodalomban magát a csatát nevezik így. Bevallom, nem egészen értem, mi köze van mindennek a II. világháború utáni Berlinhez, merthogy Leon Uris 1963-as regényének középpontjában a Németország fővárosáért folytatott, a Vörös Hadsereg és a nyugati szövetségesek között évekig zajló hatalmi harcok állnak. De ez talán nem is annyira érdekes, hiszen az új kiadásnak legalább a borítójára felkerült alcímként a Berlin regénye, így kevésbé érzem a túlzó címet.

 

A történet főszereplője egy amerikai tiszt, Sean O’Sullivan. Az ő alakja az eszköz arra, hogy Uris megismertessen bennünket a háború borzalmaival és az emberi lélek bonyolultságával. Miközben a szövetségesek azon munkálkodnak, hogy az országot megtisztítsák a náciktól és demokratizálják, addig az oroszok a maguk módján igyekeznek részt venni a németek átnevelésében: rablás, fosztogatás, tömeges nemi erőszak, valamint a lakosság erőszakos kommunistává tétele jelzi útjukat.


Magától értetődő, hogy a két különböző tevékenység nem fér össze egymással: egy országban nem lehet egyszerre jelen a nyugati demokrácia és a sztálini kommunizmus, ezért valakinek meg kell győznie a másikat a saját igazáról. A hatalomért folytatott harc közben az emberek megpróbálnak emberhez méltóan élni. Vagy éppen újrakezdeni az életüket. Bűnösnek tekinthető-e az, aki látta a szörnyűségeket, de nem tett ellenük semmit? Átszáll-e a szülők bűne gyermekeik fejére? Legyőzheti-e a szerelem a gyűlöletet? Képes egy nép lemosni magáról a bélyeget? Megannyi súlyos, morális kérdés, amikre Uris megpróbál választ adni az Armageddon-ban. A fájdalmas, olykor szívszorító helyzetek közben rengeteget megtudunk a különböző népek és emberek életszemléletéről, a múlt-jelen-jövő nagy kérdéseiről, valamint arról: mivé lesz az ember.