Főkép

Egy gyilkosságról sokféleképpen lehet írni. Elképzelhető például hírként egy napilapban – ekkor ugyebár csak a tényről értesülünk. Ha viszont a nyomozást helyezi valaki a középpontba, már krimiről beszélhetünk. Horror is lehetne belőle, ha az alkotó azzal a gondolattal kezdene játszadozni, mi lenne, ha az áldozat visszatérne, és bosszút állna haláláért. Márquez azonban egyik divatos műfajt sem részesítette előnyben, regénye mégis sokkal elegánsabb és sokkolóbb hatású az összes többinél.

Saját háza előtt meggyilkolnak egy fiatal, arab férfit. Bár a vidéki városka lakói tisztában voltak azzal, mi fog történni, senki nem tett lépéseket a brutális tett megakadályozása érdekében. Volt ugyan pár erőtlen próbálkozás, de azok is inkább csak jelképesek voltak, mintha nem vették volna komolyan az előjeleket.

Miért alakult így? Miért kellett meghalnia a férfinak? És miféle világ az, ahol a gyilkosokra nem súlyt le a törvény szigora? 1981-ben írt regényében a kolumbiai író-novellista, a latin-amerikai irodalom úgynevezett mágikus realista irányzatának vezéralakja rövid, pergő mondatokkal ábrázolja a latin-amerikai város lakóit, mentalitásukat, jellemüket. Nem mond ítéletet a kor és a társadalom felett, de valami keserűség azért kiérződik soraiból.

Kapcsolódó írás:

Gerald Martin: Gabriel García Márquez: Egy élet