FőképAz élet körforgása abban az erdőben sem áll meg, ahol Bambi évekkel korábban a világra jött. Délceg őzbakként most ő az a herceg, akit a nőstények és gyermekeik tisztelettel emlegetnek beszélgetéseik során. Ő az, aki úgy kíséri figyelemmel az erdő életét, mintha állandóan jelen lenne, vagy beleszólna a többiek dolgába.
Ha úgy látja szükségesnek, váratlanul felbukkan, elmondja, amit akar, és már megy is tovább. Gyermekei – főként fia, Genó – imádattal bámulják ezen ritka alkalmakkor, és beszélgetéseik során (amikor épp róla esik szó) nem győzik csodálatukat kifejezni. Így megy ez őzéknél.

Salten jó pár évvel az első kötet megjelenése után írta meg a második részt, amely felépítését tekintve nem téved új utakra, inkább a bevált régit követi. Eltérést csupán az jelent, hogy ezúttal nem egy gida csodálkozik a környező világra, hanem kettő.
Az ő eltérő „személyiségük”, kiegészítve anyjuk véleményével és tapasztalatával adja meg mindazt a szükséges pluszt, amiért nem egyszerű másolatnak számít a Bambi gyermekei.
Az őzek természetazonos világképe, amit azért már megfertőzött Ő (vagyis az ember) jelenléte, olyan igazságokat és tanúságokat tartalmaz, amelyek természetesen ránk vonatkoznak, nekünk szólnak.

Mindez persze csak akkor érvényes, ha vagyunk olyan elvetemültek, hogy még ebben a bájos mesekönyvben is az erkölcsi mondanivalót és tanítást keressük. Holott beérhetnénk magával a történettel és szereplőivel, akik kellőképpen kidolgozottak ahhoz, hogy könnyűszerrel azonosulhassanak velük az ifjabb olvasók (mint például az örökmozgó Perri mókussal). A könyv további erénye, hogy önállóan, az előzmény (Bambi) ismerete nélkül is élvezhető.

Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk:Bambi
Bambi gyermekei