Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Mijamotó Muszasi–Taira Sigeszuke: A szamuráj útja

Elöljáróban azonnal szeretném leszögezni, hogy nem laikusként kezdtem olvasni ezt a könyvet: a japán kardforgatás mai verzióját, a kendót komoly mértékben műveltem és ismerem, sőt, maguk a művek sem voltak teljesen ismeretlenek számomra. Mindezt nem azért mondtam el, hogy felvágjak vele, hanem mert Muszasi írása a laikusok számára remek kuriózum lehet, de könnyen érthető információt nem szerezhetnek általa a vívás mibenlétéről.

A kötet címe csalóka, mert nem egy, hanem két írást takar. Az egyik szerző a legendás két kard technikát kidolgozó Mijamotó Muszasi (1584–1645) – teljes nevén Sinmen Muszasi No Kami Fudzsivara No Gensin –, aki annak ellenére lett a japán nép legendás hőse, hogy igazából gazdátlan szamurájként, roninként járta be az országot.
Akkoriban ez a státusz alig jelentett többet a rablónál. Muszasi alakját nagyon sokszor foglalták már történetekbe, melyek jórészt idealizáltak voltak, akár csak a mi Mátyás királyunk mesei megjelenése.
Maga a mű az 1600-as Segikahara-i csata után 45 évvel íródott. Ezt azért tartom fontosnak, mert a Tokugawa sógunátus ekkorra teljesen megszilárdította a hatalmát, és Japán történelmében beköszöntött a béke kora (1603–1867). Ez okozta, hogy a szamurájok nagy mennyiségben lettek gazdátlanok, és váltak roninná.
Maga a kardművészet azonban pont ezután vált igazi harcművészetté, mert a háború nélkül maradt szamurájoknak elég sok idejük maradt tökéletesíteni a technikájukat. Lépten-nyomon új iskolák, stílusok bukkantak fel.

Ebben a korszakban vált Muszasi országjáró mesterré, olyan kardforgatóvá, aki iskoláról iskolára járva tökéletesítette tudását, stílusát. A könyvben szereplő műve, Az öt elem könyve nem más, mint egy kardoktató tanácsai, melyek filozófiai háttérrel is rendelkeznek.
Meg kell mondanom, nagyon sok olyan rész van, ami általánosságokat állít és részletgazdaságnak még a nyomát sem lelni benne, de ne csodálkozzunk rajta, mert ezeket nem polgároknak, hanem szamurájoknak írta, és azok közül sem a kezdőknek.
Saját meglátásom szerint egy csipetnyivel több egoizmus van benne, mint amennyi valódi információ lelhető fel a tényleges vívást illetően. Olvasmányosságát illetően nem könnyű iromány. Sajnos helyenként mintha a fordítással is lennének gondok, mivel a stratégia folyamatosan a stílus szó helyét foglalja el, de ennek ellenére kihagyhatatlannak tartom, mivel a japán kultúra egyik emléke, és aki szeretne akár egy pillantást is vetni az akkori gondolkodásmódra, annak ez remek ablaknak minősülhet.

A kötetben olvasható másik mű a híres konfuciánus szellemiségű tudósa, Taira Sigeszuke (1639–1730) A szamuráj becsületkódexe című alkotása, amely saját korában szinte minden szamurájnak kötelező olvasmánya lett, igazi jelentősége azonban ennek is a Tokugawa dinasztia alatt teljesedett ki, mivel az egységes szamuráj kép is ekkorra alakult ki.
A mű olyan erkölcsi és életmódbeli tanácsokat adott a szamurájoknak, amit mi magunk is megfogadhatnánk a mai korban. A tisztálkodás, az élet szemlélete, a gyönyörök mértéke, a hasznos és haszontalan megkülönböztetése, sőt maga a szülőkkel és gyerekekkel való bánásmód ajánlott mértéke is az ajánlások között szerepel.

A szamurájoknál mindennapos halál kérdését is olyan egyszerűen fogalmazza meg, hogy az világos és érthető: a szamuráj ne keresse a halált, de éljen úgy, hogy minden dolga rendezett legyen, hogy ha a kötelességteljesítés közben elhalálozna, akkor ez a hátramaradtakat ne érje elviselhetetlen anyagi és lelki csapásként.
A mű írója elítéli az öncélú kötözködést és a kivagyi, senkinek sem használó piactéri kardpárbajokat, amiknek oka nemegyszer csak annyi lehet, hogy a tolongás közepette az egyik szamuráj meglökte egy kicsit a másikat.
Mindent összevéve nagyon olvasmányos írásról van szó, ami tele van a kötelesség és a becsületesség receptjeivel, melyek elsajátítóit bármely tisztességes társadalom szívesen látná.

Kapcsolódó írások:Sey Gábor: Japán kard (misztikum helyett valóság)
500 zen és klasszikus haiku
Stephen Turnbull: Szamurájok
John Gallagher: Gésák – A hagyományok, az elegancia és a művészet világa
Conrad Totman: Japán története


Dwyn - 2004. október 11.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
Nincs találat kapcsolódó tartalomra a szerzőtől: (Mijamotó Muszasi)

Nincs találat kapcsolódó tartalomra a szerzőtől: (Taira Sigeszuke)

  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!