Főkép„A férfiak közt sose látsz jót vagy rosszat, Os. Bezzeg látsz a nők közt: jó is van, rossz is van köztük. A férfiak közt csak egy különbség lehet: tudósok vagy tudatlanok. Jobbak a tudósok. Csak annyi kell hozzá, hogy tudjon az ember látni, figyelni, hallgatni és megjegyezni. Írni, olvasni, tanulni, azt aztán nem szükséges.”

Cseppet sem hétköznapi életbölcsesség, aminek hirdetője egy öregember, aki Zergebak Owenként beszél magáról, s az újsütetű cellatársában véli felfedezni az évek óta várt tanítványt. Az azonosításban döntő szerepet játszik egy véletlen botlás, aminek eredményeként Os belerúg leendő mesterébe. A különös páros előbb a börtönben, majd kiszabadulásuk után csavargóként próbálja megvalósítani Owen életről alkotott elképzelését, s ki tudja, mire jutnának közösen, ha egy munkatábor és egy „nőszemély” miatt nem szakítanának egymással.

De aggodalomra semmi ok, nem csupán ők furák a történetben, hanem szinte minden szereplőre igaz a jellemzés: átlagostól eltérő. Ezeknek az embereknek gyors tempóban egymást követő történetei szerepelnek a regény lapjain. A képek gyakran olyan hirtelen, és olyan mértékben változnak, hogy az olvasónak szinte nem is jut ideje elidőzni bizonyos részeknél, arról pedig szó sem lehet, hogy elsőre minden a helyére kerüljön. Ez a megoldás némiképp a Ponyvaregény darabokra tördelt, pergő cselekményű sztorijára hasonlít, csak annál jóval korábban látott napvilágot. És nem csupán a kaleidoszkópszerűen változó cselekmény jelent hasonlóságot a két regény között, hanem az is, hogy mindkettőben a törvényes–törvénytelen határmezsgyéjén létező és lavírozó figurák szerepelnek. Bár a Farkasvilágban még találunk széplelkű embereket, akik nem kívánnak mindent fegyverrel vagy ököllel megoldani.

Van valakinek fogalma arról, hogyan lehet villamosszékbe juttatni egy énekesnőt, aki mellékesen a város gengszterfőnökének szeretője? A feladat nem egyszerű, de a megoldásra (is) fény derül ebben a lebilincselő történetben. Melyet az akkor tizenhét éves szerző a 20-as, 30-as évek amerikai gengsztervilágának, valamint a kort ábrázoló hollywoodi filmek közhelyeinek vegyítéséből fantáziált össze.
Javier Marías a mai spanyol széppróza egyik legnagyobb tehetsége. Hozzáértők szerint ez a legjobb regénye, de szerintem ezt úgyis csak akkor lehet eldönteni, ha mindegyik elolvassuk. Én már megtettem az első lépéseket…