Főkép

Hölgyeim és uraim!


Hamarosan megérkezik körünkbe Tasslehoff Fúróláb, a félelmet nem ismerő surranó. A dárdaháborúkból jól ismert hős, ezúttal életének egy korai szakaszáról mesél, amikor neve még ismeretlen volt Ansalon lakói előtt. A kíváncsiak számára – s úgy vélem jócskán akad Önök között érdeklődő – fény derül, miként találkozott Vigaszban egy ifjú félvérrel és annak kovács barátjával. Bár a beszámolóból ez úgyis kiviláglik majd, annyit azért elárulok, Kova egyáltalán nem lelkesedett a jövevényért.

A megismerkedés hűvösségét egy karperec eltűnése okozta, amit Tűzkovács uram saját kezűleg készített. Az ékszer mágikus mivolta sem elhanyagolható körülmény, bár jómagam kissé csodálkoztam, miként volt képes egy egyszerű törpe varázstárgyat készíteni. Egy működő varázstárgyat! Úgy látszik csodák már akkor is léteztek, s ki vagyok én, hogy efféle apróságokon fennakadjak.


Szóval hamarosan egy könnyed történetet hallanak, amelyben egyfajta „komám asszony hol az olló” keresgélésnek lehetnek fül- és szemtanúi. Mert ez a kis csecsebecse – aminek pontos mibenlétét majd a rettenthetetlen Tasslehoff úr elmagyarázza – úgy váltogatta gazdáit, mint más a gatyáját. Ami eléggé meglepő teljesítmény egy egyszerű rézdarabtól.

Elcsodálkozhatnak majd azon is, mennyire váratlan és véletlenszerű bizonyos gazdátlan tárgyak felbukkanása a surranó valamelyik erszényében. Kézenfekvő magyarázat persze mindig akad, így mi se lepődjünk meg az efféle eseteken. Természetesen felnőtt és gyerek egyaránt jól fog szórakozni a beszámolón, hiszen sem túl vad, sem túl véres részek nincsenek benne, meg különben se várjunk effélét egy gyermeki lelkületét megtartó surranótól. Bőven áradó lelkes mondatai között felbukkan majd egy csodaszép, és kellőképpen titokzatos hölgy, akinek származása homályban maradna, ha Tasslehoff úr fel nem fedné. De elég a szócséplésből.

Hölgyeim és uraim: Tasslehoff Fúróláb – személyesen.