Főkép

Az Önfejű lovagokkal véget ért a Harcosok sorozat. Kezemben tartva a kötetet, megakadt a szemem egy, a hátsó borítón szereplő mondaton: „A Harcosok sorozatból megismerhetjük a Dárdaháború hőseit és gonosztevőit”.


Visszagondolva azonban úgy érzem a kitűzött célt nem sikerült maradéktalanul teljesíteni. Hét részből ugyanis négy Sir Pirvanról szól, aki bár kétségkívül szimpatikus személyiség, azért mégsem nevezhető a Dárdaháborúk meghatározó alakjának. Az összeomlás előtti időkről nagyon alapos, és érdekes képet kapunk, de talán a készítőknek a saját maguk által kitalált mottóhoz illett volna igazodni. Persze ettől még a könyv nem lesz jobb vagy rosszabb, de valahogy más befejezést vártam.

Hosszú és kalandos élete során Sir Pirvan jó pár barátot és szövetségest gyűjtött maga köré. Közös vonásuk, hogy előéletük nem éppen általános Solamnia lovagjai között. Sir Darin, a minotauruszok között nevelkedett rabló, vagy Sir Sólyomtestvér, a hajdani sivatagi nomád mégis felvételt nyertek a Rendbe. Őket hívják önfejű lovagoknak. A regény utolsó közös kalandjukról szól.

Talán kevesen tudják, hogy az összeomlás előtt pár évtizeddel a papkirályon kívül még valaki egész közel került hozzá, hogy isteni hatalomra tegyen szert. Egy bizonyos Barna Wilthurról van szó, aki a mágia mindhárom ösvényén egyaránt nagy utat bejárt, és kellőképpen nagyravágyó volt, hogy dacoljon az égiekkel. Nem először találkozik ráadásul hőseinkkel, így jól ismerik egymás erejét. Wilthur legújabb tervét egy távoli szigeten akarja megvalósítani. Nem számít azonban rá, hogy a szigetet vízfelvevő helynek használják az ember és a minotaurusz tengerészek is. Így ideje korán felfedezik, és hadjáratot indítanak ellene.

Sir Pirvannak azonban nem csak a varázslóval, hanem saját szövetségesivel is meg kell küzdenie. Nem elég, hogy istariakat, karthayiakat, és még több más érdekcsoport képviselőit is kénytelen magával vinni, még egy népes minotaurusz hajóhad is csatlakozik hozzá. Az így létrejött igen vegyes csapatot összetartani persze nem könnyű. És mintha ez nem lenne elég, még a családi birtokot is támadás fenyegeti!

Szerencsére a történet nem „csak” egy kalandregény. Elég érdekes betekintést kapunk a kényes politikai helyzetbe Istar, Solamnia, és a többi birodalom között. Persze azért nem Tom Clancy-s mélységekre kell gondolni, de így is sokkal kellemesebbé vált ettől a kötet. Szórakoztató olvasmány, és aki az előzőekben megszerette a szereplőket, annak bátran tudom ajánlani. Talán szerencsésebb lett volna, ha egy külön sorozatban adják ki Pirvan kalandjait, bár akkor valószínűleg fele ennyien se vették volna meg.

(A korábban említett mottó pedig főleg azért túlzás, mert létezik egy Találkozások című sorozat, ami kimondottan a Krónikák hőseivel – Tanis, Kova, Kitiara – foglalkozik. – a szerk. megjegyzése).