e-kultura
   

Ekultúra nyereményjáték

Keresés

2012. május 17.

Névnapok
Paszkál
Andor, Brúnó, Ditmár, Fábiusz, Fabó, Pasztorella, Rezeda, Szalók

E napon született
>> Erik Alfred-Leslie Satie zeneszerző (1866)
>> Kern Aurél zeneszerző (1871)
>> Henri Barbusse író (1873)
>> Alfonso Reyes író (1889)
>> Hincz Gyula festő és grafikus (1904)
>> Jean Gabin filmszínész (1904)
>> Dsida Jenő költő (1907)
>> Maureen O'Sullivan filmszínésznő (1911)
>> Birgit Nilsson operaénekesnő (1918)
>> Peter Mennin zeneszerző (1923)
>> Dennis Potter drámaíró (1935)
>> Dennis Hopper filmszínész (1936)
>> Haumann Péter színész (1941)
>> Kóbor János (Omega) énekes (1943)
>> Fodor Ákos költő és műfordító (1945)
>> Bill Bruford (Yes) zenész (1949)
>> Bill Paxton filmszínész (1955)
>> Audie Desbrow (Great White) zenész (1957)
>> Paul Di'Anno rockénekes (1958)
>> Enya (Eithne Ni Bhraoain) énekesnő (1961)
>> Trent Reznor (Nine Inch Nails) énekes (1965)
>> Jordan Knight (New Kids On The Block) zenész (1970)
>> Pék Zoltán fordító (1971)
>> Andrea Corr (The Corrs) zenész (1974)
E napon halt meg
>> Sandro Botticelli festő (1510)
>> Louis Brassin zeneszerző (1884)
>> Szini Gyula újságíró (1932)
>> Paul Dukas zeneszerző (1935)
>> Balázs Béla (Bauer Herbert) költő és író (1949)
>> Bajomi Lázár Endre író (1987)
Egyéb esemény
>> Mascagni: Parasztbecsület operájának ősbemutatója. (1890)
>> A nagy zabálás című film bemutatója. (1973)
>> Peter Criss kiválik a Kiss együttesből (1980)

Feed
RSS201
Atom1

Henryk Sienkiewicz: Quo Vadis

Henryk Sienkiewicz: Quo Vadis

2011. július 11.


Kiadó: Lazi Könyvkiadó
Kiadás éve: 2001, 2011
Fordító(k): Mészáros István
Kategória: háborús / történelmi, szépirodalom
Eredeti cím: Quo Vadis
Oldalszám: 528
Ára: 3600 Ft
Kedvezményes vásárlás:www.booker.hu


 
Az 1896-ban megjelent, az ókori Rómában, Néró uralkodásának utolsó szakaszában játszódó Quo vadis (a cím egy Péter apostol életéből származó legendához kapcsolódik, amit a regényben is megtalálunk) híresebb, mint a századforduló talán legismertebb lengyel prózaírója, Henryk Adam Aleksander Pius Sienkiewicz (1846–1916) egyéb művei, a Tűzzel-vassal, az Özönvíz, A kislovag vagy a Kereszteslovagok. Bár a köztudatban úgy él, hogy a szerző ennek a regénynek köszönheti az irodalmi Nobel-díjat, a hivatalos indoklásban az szerepel, hogy „kiemelkedő epikai munkássága” miatt ítélték neki az elismerést 1905-ben.
 
Hozzáértők szerint az ókori témával Sienkiewicz saját korát, a nemesség dekadenciáját és maradiságát igyekezett bemutatni. Ki tudja, talán így van, talán nem, mindenesetre a nemzeti és egyéb érzésekre apelláló, kellemesen archaikus stílusban megírt, feszes tempójú, kalandos meseszövésű, a tiszta jót a tiszta gonosszal szembeállító Quo vadis komoly irodalmi értéket képviselő mű, még akkor is, ha erről a korabeli kritikusoknak erősen megoszlott a véleménye, ráadásul a rajongók is úgy gondolták, hogy nem éri el az író más műveinek színvonalát.
 
Rómában Néró uralkodik, aki többek szerint őrült. Pillanatnyi szeszélyei befolyásolják a tetteit, hullámzó kedélyállapota miatt pedig nem túl biztonságos a közelében tartózkodni. A léhaságra nevelt császár atlétikai és költői babérokra vágyik, miközben megszállottan igyekszik fenntartani egyre fogyatkozó népszerűségét. Ennek érdekében szórja a pénzt, nem törődve a birodalom ügyeivel. Leghírhedtebb cselekedete mégis Róma felgyújtása volt, bár nincs kétségtelen bizonyíték arra, hogy valóban Néró rendelte el a 64. július 18-ról 19-re virradó éjjel bekövetkezett tűzvészt. Az okokat illetően is megoszlanak a vélemények, hiszen egyes vélekedések szerint pusztán a művészi ihlet túlzott hajszolása késztette erre, míg más elképzelések szerint saját elképzelése alapján kívánta újjáépíteni a fővárost. Amikor pedig a nép háborogni kezdett a tűzvész miatt, az egészet a keresztények nyakába varrta, majd büntetésként az arénába vitette őket, ahol válogatott halálnemek vártak a rabokra… a kegyetlenkedést végül a szórakoztatni kívánt nép elégelte meg…
 
Ilyen körülmények és díszletek között kezdődik, majd bontakozik ki a parthus háborúból hazatérő gazdag patrícius, Vinicius és a királylányból lett keresztény rabszolgalány, Lygia akadályokkal és nehézségekkel alaposan megtűzdelt szerelme. Ez a két ellentétes világ találkozásából születő kettősség vonul végig az egész regényen, melyben egyszerre van jelen a régi és az új, a fény és a sötétség, a rend és a káosz, a romantika és a romlottság, a lakoma és a böjt, a gyarlóság és az emberi nagyság, a mocsok és a tisztaság, az árulás és a megbocsátás. Olyan hihetetlen, szinte már rabul ejtő erő sugárzik a könyvből, ami Sienkiewicz egyetlen más művéből sem – legalábbis szerintem. Igazi epikus nagyregény, annak minden erényével és hibájával együtt. És talán éppen ezért szeretjük annyira.
 
Számos értéke miatt természetesen ez a regény sem kerülhette el a megfilmesítést. Első filmfeldolgozása 1902-ben készült el, amit két némafilm követett: az elsőt Enrico Guazzini rendezte, és 1913-as amerikai bemutatója után a látványos történelmi filmek divatjának egyik elindítója lett, a második pedig egy 1925-ös alkotás. Aztán pár év szünet után, 1951-ben, Mervyn LeRoy rendezésében elkészült a máig leghíresebb adaptáció, melyben a főbb szerepeket Robert Taylor, Deborah Kerr és Peter Ustinov alakították.
 
Mielőtt azt hinnénk, hogy az utóbbi évtizedek filmes világában a kutyát sem érdekelte ez a téma, sietek közölni, hogy a regény alapján 1985-ben készült egy 360 perces olasz televíziós mini sorozat, 2001-ben pedig Jerzy Kawalerowicz rendezett belőle egy lengyel filmet, amit II. János Pál pápa és 6000 díszvendég jelenlétében a Vatikánban mutattak be.

A szerző életrajza

Galgóczi Tamás

© Ekultura.hu