Főkép

A Wizards of the Coast régen tátongó lyukat tömött be a Harcosok sorozat 6. kötetével. Meglepő módon ugyanis nem jelent még meg – magyarul legalábbis nem – regény, mely Lord Soth „előéletéről” szólna. Olvashattunk már Ravenloft-i birodalmában játszódó történeteket, de hogy előtte mi történt, arról egy-két elejtett anekdota-töredéken kívül még nem sok információ látott napvilágot. Most mindenesetre lerántották a leplet a Fekete Rózsa Lovagjáról, bár mint a könyv elején olvashatjuk, ez csak egy változata a legendának, ami számtalan formában terjed szájról szájra Krynn képzeletbeli fogadóiban.

Ami kicsit számomra meglepő, az a kötet indításakor elénk táruló kép. Arra számítottam, hogy egy tiszta lelkű, hős lovagot fogok magam elé képzelni, ehelyett egy testvéreit hidegvérrel, önös érdekből lemészároltató férfit kaptam.
Persze ez utólag nem lenne meglepő, de én ennél a pontnál arra gondoltam, hogy a hosszas vívódás, melynek során valaki hősből szörnyeteggé válik – és amit a kötet fő mozgatórugójának hittem – elmarad. Szerencsére tévedtem. Tehát az író nem is próbál minket abba az illúzióba ringatni, hogy csak Teréz anya egy férfiasabb kiadásával van dolgunk. Hősünk céljai és alapvető érzelmei nem állnak messze egy mostani átlagemberétől. Szeretne híres lenni, szeretné, ha tisztelnék, szeretne egy családot, szeretne helyt állni választott hivatásában.

Amitől „gonosszá” válik, az az erkölcsi korlátok szinte teljes hiánya. Persze legtöbbször betartja a társadalom morális törvényeit, de pusztán csak azért, hogy saját törekvéseit ne hátráltassa. Lelkiismeretet is csak nyomokban lehet felfedezni nála. Mikor megöleti féltestvéreit, hogy azok ne követelhessék a birtokát, csupán némi félelmet érez, hogy mások rájönnek, mit tett. Maga Soth természetesen meg van győződve róla, hogy ő testesíti meg az összes lovagi erényt, és fel sem merül benne, hogy amit tesz, az helytelen. Persze tudja, hogy a többi ember szemében ezek szörnyűségek, de ezt inkább a többi ember értetlenségének tudja be, mint saját hibájának.

Idővel aztán egyre több és több bűnt kell titkolnia, és egyre valószínűbb, hogy tetteiről valaki lerántja a leplet. Mikor ez megtörténik, akkor is csak az illetőn való bosszúállás jár a fejében, nem saját hibái. Nem azt sajnálja, hogy elkövette azokat, amikkel vádolták, hanem hogy mindez kiderült. Soth a kötet egészében küzd azért, hogy élete jobbra forduljon, de valahogy minden egyre rosszabbra fordul. Hol a gyűlölet, hol a féltékenység, hol pedig buja vágyak állják útját. Az egész kötetet áthatja valamilyen baljós hangulat, mintha maguk az istenek szeretnék, hogy a lovag elkárhozzon. Ahogy haladunk a történetben, ez a nyomasztó légkör egyre jobban rátelepszik Soth-ra, és egész háznépére, míg végül már az egész erőd csak egy elátkozott kőhalomra hasonlít. Ahogy a végkifejlethez közeledünk már szinte biztosra lehet venni, hogy Soth végül elbukik.

Érdekes történet tárulhat az elé, aki megveszi és elolvassa. Dragonlance rajongóknak kötelező darab, de Ravenlofthoz is értékes kiegészítő olvasmány. Akik pedig csak egyszerűen kíváncsiak a TSR-D&D mitológia egyik legkarakteresebb alakjára, azok is megtalálják a számításukat.