Főkép

A szerző most 20 éves. Amikor kötete (amely a 2001-es év legsikeresebb francia elsőkötetes regénye volt) megjelent hazánkban, még csupán 18 éves volt, így jogosan lehet csodálkozni azon, hogy fiatal korához képest milyen szokatlan témát választott. Vagy talán éppen azért?

Charlene, a Lélegezz! főhősnője tizenéves kamasz, és kicsit máshogy viszonyul a világhoz, mint nemzedékének többsége. Egyébként is hajlamos a befelé fordulásra, ezért kifejezetten árt neki a kielégítetlen szeretethiány, és a vélt/valós sérelmek túlzott mértékű felnagyítása (amire szintén hajlamos). Egy összetartó, úgymond „igazi” család esetében ez nem lenne gond, hiszen a családtagok kirángatnák a búvalbélelt, önbizalom- és életkedvhiányban szenvedő csitrit a gödörből, de ebben az esetben sajnos ez a háttér nem áll rendelkezésre.

Van azonban egy barátnő, aki közel 6 évig pótol majdnem mindent, amiben Charlene hiányt szenved. Aztán egy nap - Vanessa elköltözése miatt - ismét egyedül marad. Közel egy évnyi magány után meglehetősen furcsa módon próbál meg véget vetni szomorú életének (addig akar futni, amíg oxigénhiány miatt meg nem fullad), ám nem jár sikerrel. És ekkor jelenik meg Sarah, aki mintha teljesen ellentéte lenne Charlene-nek: életvidám, céltudatos, szinte már felnőtt nő. És ráadásul ő a társaság motorja. Kettejük barátsága majdnem egy évig tart. Ez idő alatt Sarah újra felépíti Charlene személyiségét, ismét értelmet ad az életének. És mindezt azért, hogy később túllépjen kettejük barátságán, hogy fiúkkal és idősebbekkel barátkozzon - vagyis tudatosan leromboljon mindent, amit egy év alatt felépített.

Charlene romokban hever. Bármilyen megaláztatást elvisel, csak Sarah közelében lehessen, hiszen létezésének csupán ő ad értelmet. És az a legszörnyűbb az egészben, hogy a környezete nem tud mit kezdeni a helyzettel. A következő fordulat nagyjából várható: a „fuldokló” lány fejében ismét megfogalmazódik az öngyilkosság gondolata. Mielőtt azonban túljutna a tervezgetésen, megtörténik a csoda: felbukkan egy fiú, beleszeret a lányba, aki ily módon visszatalál az életbe. Már-már kommersz romantikába fulladna a történet, ám ismét felbukkan Sarah. És ekkor szinte zsigerileg érezhető, hogy valami történni fog. Valami, aminek nem szabadna megtörténnie.

A feltűnően sok tőmondat zaklatottá teszi, mégis felpörgeti a cselekményt. A stílus hol naplószerű, hol párbeszédekre épül. Szinte minden sorában ott kavarognak a végletes érzelmek: szeretet, ragaszkodás, gyűlölet, irigység, féltékenység. Ezek az érzelmek tébolyult kavalkáddá sűrűsödve nem csupán Charlene, de némileg (persze csak átvitt értelemben) az olvasó életén is átgázolnak.