Főkép

Ellentétben az előző kötettel, ezúttal visszakanyarodunk az eredeti Potter történethez, és annak átültetett / továbbgondolt / parodizált olvasatát kapjuk. Egyébiránt a tálalás módja nem változik, és mivel ízlésem részben egyezik Attiláéval, az általa megfogalmazottak erre a kötetre is érvényesek. Mivel azonban ez már a sorozat hatodik kötete, és a jelek szerint a kiadó még korántsem ment csődbe, ezen jelek alapján egyértelműen kijelenthetem: van, akit érdekel ez a műfaj. A kedvükért megpróbálom röviden összefoglalni Heri legújabb kalandjait.

Hajmeresztőek.

Ha ennél részletesebb szeretnék lenni – és miért ne lennék – akkor nyugodt szívvel hivatkozom az eredeti ötödik kötetére. Heri kalandjai több-kevesebb kitérővel az ott leírtakat követik (amely viszont tulajdonképpen az első kötet szerkezetére hajaz időben eltolt, ám felépítését tekintve hasonló megoldása miatt).


A lényeg az, hogy hősünk korosodik, és ez nem csupán az élvezeti szerek fogyasztásában, hanem a másik nem iránti vonzalmában is megnyilvánul. Mindezek mellett eltörpül Gigawatt Voltmárvolt ténykedése, aki miután Heri egy korábbi balszerencsés véletlen során hús-vér alakkal ruházta fel, tovább szövögeti a világuralom megszerzésére irányuló terveit.


Az már sokkal inkább zavaró tényező, hogy az iskola vezetője ismeretlen helyre távozik, és a helyére kinevezett személy ellenszenvvel viseltetik Heri iránt. Aki egyébiránt az álmaival és Hermelin barátnője féltékenységével is küszködik.


A teljesen magára maradt árva (szó szerint) gyerek így egyre közelebb kerül a végkifejlethez – és viszont.

A történet azonban itt nem ér véget, hiszen nemsokára megjelenik a Heri Kókler és a fáraó átka című folytatás.