Főkép

Bevezetés helyett kérek mindenkit, hogy amennyiben még nem olvasta a sorozat első részéről szóló ajánlót, vegye magának a fáradtságot és kezdjen ott – megéri. Nem csupán az előzményekről tájékozódhat, hanem egy rövid fejtágító keretén belül megismeri ezt a távoli jövőt.

Ha ezen is túl vagyunk, jöhet a folytatás. A sorozat második kötete szakít a megszokott Battletech hagyományokkal, és a politikai kavarást helyezi a középpontba, szinte teljesen mellőzve a mech-csatákat.


Biztosan lesznek, akiknek éppen ezért nem fog tetszeni, de szerintem ez a megoldás jobban illik a regény témájához, hiszen a Belső Szféra vezető politikusai az utóbbi párszáz év legfontosabb döntése előtt állnak. Azt kell eldönteniük, hogy képesek közösen szembeszállni a klánok fenyegetésével, vagy egyenként behódolnak. A válasz egyetlen józanul gondolkodó ember számára sem lehet kétséges, de mivel itt politikusokról van szó…

Az sem elhanyagolható körülmény, hogy a hatalmat birtoklók ellenzéke nem nézi tétlenül a fejleményeket, és mindegyik a saját módszere szerint igyekszik érvényesíteni akaratát. Ha ehhez végezni kell pár fontos személyiséggel, akkor egy percig sem haboznak, hanem már indítják is az orgyilkosokat. De mindent összevetve az igazi veszélyt nem az ellenség, hanem maguk a leendő szövetségesek jelentik. Legalábbis ez a meggyőződés alakul ki szép lassan Victor Steiner-Davionban, aki már kötetek óta igyekszik valóra váltani elképzeléseit – saját húga, Katrina Steiner legnagyobb bosszúságára.

Egyszóval a körülmények cseppet sem ideálisak a hajdani Csillagliga felélesztésére, de a jövő még sötétebb. A vezetők összegyűlnek – és döntenek.