Főkép

Amikor Juliet E. McKenna jóvoltából először hallhattunk Einarinn legendájáról, még fogalmunk sem volt, mire is számítsunk, mi sülhet ki az egészből. Az már az első lapok elolvasása után kiderült (és ez az érzés olvasás közben csak egyre fokozódott), hogy a szerző komolyan gondolja a dolgot. Vette magának a fáradtságot, hogy alaposan átgondoltja és felépítse a világot, amelyben hőseit mozgatja. Kidolgozta a kontinensen élők történelmét, a különböző országok és népek egymáshoz való viszonyát, valamint a mágia megítélését, mindehhez hozzátette a különböző országok és népek szokásait, hagyományait, öltözködési stílusát, a kihagyhatatlan politikai és egyéb intrikákat, és mindezt alaposan összekeverte.

Persze mindez rendkívül kevés lenne, ha azt szeretné, hogy éljen, mozogjon, lélegezzen a történet, ezért olyan szereplőket alkotott, akik egyéni ízt és remek hangulatot adnak az eseményeknek. Akik esendőségükkel, hibáikkal, erényeikkel, elveikkel vagy éppen elvtelenségükkel együtt tökéletesen képviselik a világ valamennyi nációját, és összeeresztve remek alkalmat nyújtanak a jellemfejlődés, az emberek egymásra gyakorolt kölcsönhatásának bemutatására.

Gondoljunk csak a varázslókra, akik egy-két kivételtől eltekintve egy szigeten élnek, és mindaddig nem nagyon szólnak bele a világ dolgaiba, amíg fel nem bukkannak az ismeretlen mágiát használó, kissé agresszív szőke emberek, akiknek a kezéhez egyre több vég tapad. Ekkor ugyanis már az Ősmágus sem ülhet tétlenül: varázslókat és ügynököket küld szét a világban, hogy minél több ősi ereklyét gyűjtsenek össze.

Vagy gondoljunk Livakra, aki „főállásban” szerencsejátékos és tolvaj, emellett imádja a kalandokat. Első látásra úgy tűnik, meglehetősen kaotikus jellem, ám ahogy egyre jobban megismerjük, kiderül, igenis helyén van a szíve, csak az értékrendje van elcsúszva kicsit. Sebaj, ezen lehet változtatni.

Ki sem alkalmasabb erre, mint Ryshad, a tapasztalt kardforgató, aki elvei ellenére alaposan belehabarodik a kissé hebrencs lányba, és már ott tartanak, hogy közös jövőjüket tervezgetik. Csakhogy addig még ki kell deríteniük, mit is akarnak valójában a szőke emberek, és meg kell akadályozniuk őket küldetésük teljesítésében. Ez persze a műfaj legjobb hagyományai szerint közel sem olyan egyszerű, és veszélytelen feladat, mint azt sokan gondolnák.

Bár olykor a „csatákat” nem fegyverrel, hanem szavakkal vívják. Legalábbis azok, akik járatosak Toremal udvari életének végeláthatatlan útvesztőiben. Sokszor még a tapasztalt, rutinos intrikusoknak is komoly fejtörést okoz egy-egy probléma megoldása, ők is gyakran találják magukat olyan helyzetben, amiből éppen csak ki tudnak mászni, hogyan tudna eligazodni a szövevényes hierarchia és hatalmi csoportosulások között valaki (még ha nemes is), aki több emberöltővel ezelőtt élt, az elmúlt évszázadokat azonban mágikus álomban töltötte.

Szerencsére nincs egyedül, hiszen vele van Ryshad, aki, ha nem is mindig tud mellette lenni, hiszen saját, hűbérurával szemben is vannak kötelezettségei, igyekszik a megfelelő úton terelgetni ifjú barátját – ami sokszor nem is egyszerű és veszélytelen feladat. Főleg, ha hű akar maradni esküjéhez, és minden erejével azon akar dolgozni, hogy megalapozhassa Livakkal közös életének alapjait. Mindeközben az ifjú hölgy a világ másik felén bolyong, hogy az erdő népe között megtalálja a rejtélyes elietimm mágia nyomait, hogy a varázslók végre sikerrel vehessék fel a harcot az egyre agresszívebb betolakodókkal szemben.

Bár az elején féltem egy kicsit attól, hogy milyen lehet egy női szerző által írt fantasy sorozat, meg kell mondanom, nagyon kellemes meglepetés ért, ami kötetről kötetre egyre csak fokozódik. Amikor már úgy hiszem, nem lehet tovább fokozni a dolgokat, hőseink újabb akadályokkal találják szemben magukat, mi pedig egyre többet ismerhetünk meg a világról és a benne élő emberekről. No és persze lépésről lépésre követhetjük nyomon azt a folyamatot, ahogy a csapat tagjai szép lassan összecsiszolódnak, jellemük változik, fejlődik. A végére talán az is kiderül, hogy akiknek első ránézésre, sőt cselekedeteik alapján sem egyértelmű a hovatartozása, valójában melyik oldalon is állnak.