Főkép

A madarak élete, A növények magánélete, Az élet erőpróbái, Az élő bolygó, Élet a Földön – csupán néhány cím az utóbbi másfél évtizedben magyarul megjelent Attenborough albumok közül. Mindegyikre jellemző az igényes külső, amely komoly belső tartalommal és meseszép képanyaggal párosul. Vagy beszéljünk inkább a hatvanas évek végén megjelent könyvéről? Esetleg próbáljuk felsorolni mindazon helyeket, ahol már járt az élővilág titkait fürkészve forgatócsoportjával? Tekintélyes listát kapnánk.

De hagyjuk a múlt idézését, foglalkozzunk inkább a szerző legújabb könyvével, amelyben az állatvilág legkésőbb kialakult csoportjával, az emlősökkel foglalkozik. Honnan jöttek, mit tudtak, és miként voltak képesek a föld élőhelyeinek benépesítésére? A válaszon szerencsére nem nekünk kell töprengenünk, csupán követni azt a fejlődést, amely szinte a szemünk láttára bontakozik ki az album oldalain.

Az erszényesek különös egyedeitől kezdve a hangvisszaverődésen alapuló vadásztechnikát kifejlesztő denevérekig, számtalan furcsa „rokon” igyekszik legjellemzőbb tulajdonságaival rendelkező egyedeit felvonultatni. Márpedig meghökkentő találkozásokban bőven lesz részünk, hiszen mi mást is mondhatnánk a tekintélyes barlangot kivájó elefántokra, vagy a készletfelhalmozást eltúlzó vakondokokra? Esetleg dicsérjük meg a véznaujjú makit, mert átvette a harkály szerepét, és módosult középső ujjával hasonló, fatisztogató feladatot lát el?

Egy rövid fejezet erejéig még az ember is felbukkan, mint a legsikeresebb emlős. Két lábra állásunk óta alig telt el három és fél millió év, de lábunk nyomát már a hold pora őrzi. Történetünk vége azonban még nyitott, s ki tudja, mi jön még utánunk.