Főkép

Ki ne ismerné Athos, Porthos, Aramis és D’Artagnan történetét, a bajtársiasság híres mondatát: „Mindenki egyért, egy mindenkiért!”? Természetesen valamilyen feldolgozásában már mindenki ismeri. Készült a regényből film, nem is egy, animációs film, képregény, minden, amit el lehet képzelni. Adva van egy reményteljes vidéki kisnemes, aki gebéjén és kardján kívül, a becsület és a bajtársak tiszteltét kapja útravalóul, mikor elindul Párizsba, hogy a híres, mások szerint hírhed királyi testőrség tagjai közé álljon. Ő D’Artagnan. A többi három ekkor már párbajairól, dorbézolásairól híres. Persze az ifjúnak is sikerül őket rögtön bárbajra hívnia, majd mellettük harcolva D’Artagnan megmutatja milyen fából faragták.

Már a regény indítása is izgalmas, és a java csak ezután következik. Királyi cselszövés, országokon átívelő szerelem és ármány kíséri a négy hős útját, akik a jókhoz méltóan a történet végén győznek. Egy életre szóló barátság köttetik a négy ember között. D’Artagnan figurája nem csak végletes moralitásával, hanem végletes naivitásával is kitűnik a többi három, sokat megélt katona közül. Persze naivságát hamar elveszíti.

A négy hős nagyon hősies, a nők szépek, a mulatozásnak csak a kardviadalok szabnak határt. Ki ne lenne szívesen tagja egy ilyen csapatnak, hacsak képzeletben is? Mindeközben bepillantást nyerünk a kor társadalmi viszonyaiba. Megtudhatjuk milyen nehéz lehetett a királyi udvarban eligazodni a sok intrika között. Persze azért emiatt nem sajnálunk senkit. A négy hős négy véglet. Azért tudnak annyira jól együttműködni, mert kiegészítik egymást. A regényben minden szereplőnek megvan az ellentéte, minden eseménynek megvan az előzménye és következménye, amitől – romantikus kalandregényről lévén szó – hihetetlen feszültség uralkodik. Szinte sajnáljuk, amikor véget ér, és a főszereplők dolguk végeztével visszavonulnak.

Azt hogy egy sikeres történet folytatható, nem Hollywood találta fel.
Mi lesz húsz év múlva?

Már a három testőrből kiderül, hogy a szereplők egyike sem akar kiszakadni megszokott körülményeiből, és ez nemcsak a jókra, hanem a másik oldalra is igaz. Aki eddig ármánykodott nem fog leszokni róla csak azért, mert véget ért egy történet, mint ahogy aki megszokta hogy ezt megakadályozza, ezek után sem fogja a fejét elfordítani egy gaztett láttán. Húsz év múlva tehát testőreink ismét hőstettek véghezvitelére kényszeríttetnek. D’Artagnan az egyetlen, aki ekkor még a testőrség kötelékén belül ténykedik, a többiek egyházi, vidéki és világi dolgaikban igyekszenek kiteljesíteni életüket. Habár meglett emberek, egyhamar visszaszoknak ifjonti tempójukra, és ahogy azt már megszokhattuk tőlük, ismét megmentik a királyt, Franciaországot, meg mindenkit, aki rászorul.

Ez így leírva unalmasnak, sőt önismétlőnek tűnhet, de mégsem az. Azért nem, mert hőseink valahogyan felnőttek az eltelt idő alatt. Ugyan nem kerülik a kalandot, de érettebbek, és az író a harcokon túli életükbe is bepillantást enged, ami nem kevésbé izgalmas, mint testőri ténykedésük.

A trilógia ezen részében a főszereplők már nemcsak megoldói, hanem kiagyalói is bizonyos cselszövéseknek, amitől a szálak csak még jobban bonyolódni látszanak. Valahogy a második rész bonyolultabb, de ez nem baj, mert másodszorra már biztos nem izgulnánk azon, hogy vajon megállják-e a helyüket a harcban, hiszen tudjuk hogy igen.
Nagyobb szerephez jutnak D’Artagnan-ék konspirációs és politikai képességei. Szerencsére ebben is fejlődtek. Van tehát min izgulni a Húsz év múlva olvasása közben, és nem vagyunk híján csatajeleneteknek sem, hiszen – ne feledjük – testőrökről szól.

Az első részt azért érdemes elolvasni, hogy tudjuk, kikről szól a második, a második részt pedig azért, mert ha már végigolvastuk az elsőt, folytatás után kiálltunk, mint egy idült Star Wars rajongó. Hát igen. Nem ma találták fel a legenda szót sem, és nem is Hollywodban.

(Nekem személy szerint csupán annyi bánatom van a kötettel kapcsolatban, hogy nem tartom szép dolognak azt, hogy a második regénynek csak az első része kaphatott benne helyet. Így aki ne adj isten, nem ismeri a történetet, és csak most szeretné beleélni magát a francia romantika legnépszerűbb és mindmáig talán legtöbbet olvasott szerzője által kiagyalt hősök kalandjaiba, egy időre kénytelen lesz megszakítani olvasmányait. Legalább addig, amíg megszerzi valahonnan máshonnan a hiányzó részt, vagy amíg ki nem adják a regényciklus második darabját. – a főszerk. megjegyzése)