Főkép

Megítélésem szerint az album legnagyobb erénye, hogy az első hivatalos kézikönyv, ami nem a filmek készítésének hátteréről, a rengeteg befektetett időről és energiáról, vagyis Tolkien meséjének képpé formálásáról mesél, hanem elvezet bennünket abba a világba, ahol megismerhetjük A Gyűrűk Ura monumentális csatáit, az egyes fajok, illetve kiemelt szereplők fegyvereit és páncéljait, sőt, némi kiegészítő információt is szerezhetünk a Gyűrűháború történetéről.

Valószínűleg velem együtt számtalan rajongó várja szinte kielégíthetetlen étvággyal 2004 decemberét, amikor – ha marad az eddigi tendencia – megjelenik a trilógia befejező részének bővített DVD változata, a maga teljességében, pompájában, majdnem úgy, ahogy az alkotók megálmodták. Hála a magyar könyvkiadók hozzáállásának (és persze üzletpolitikájának, de nem ez a lényeg), az érdeklődők addig is számtalan, csodásabbnál csodásabb albummal, okosabbnál okosabb könyvvel csillapíthatják étvágyukat.

Persze biztosan akadnak olyanok is, akik csak legyintenek, amikor újabb, „gyűrűkurás” cuccot látnak a könyvesboltok polcain, és dühöngenek, hogy miért nem lehet egy kötetben kiadni mindazt, amit most apránként kézbe vehetünk.
A válasz rendkívül egyszerű. Lehetetlen lenne olyan, nem az első kinyitás után széteső könyvet készíteni, amibe minden információ beleférne. És nem is lenne szép, maximum impozáns. De mi értelme lenne egy kötetnek, ami nem tudná ellátni a funkcióját (vagyis a tájékoztatást), ellenben tökéletesen alkalmas lehetne ellenségeink kiiktatására (lehetséges méretére és súlyára való tekintettel).

De térjünk vissza a jelenlegi albumra, amiben gyakorlatilag a mozivásznon megjelenő minden(!) nép és faj szerepel, kedvenc fegyvereikkel, harci módszereikkel és nevezetesebb hőseikkel (feltéve, ha fel tudnak mutatni ilyet egyáltalán) egyetemben. A rövid bevezető után rögtön a dagorladi csata résztvevői között találjuk magunkat, amikor is Elendil és Gil-galad vezetésével a tünde-ember egyesített sereg tönkreverte Szauron többszázezres hadát. A csata ismertetése után szakértő magyarázatot kapunk a vezérek fegyverzetéről és páncélzatáról, majd megismerkedhetünk az egyszerű harcosok felszerelésével is. Ki tudja, talán büntetésből, Szauron a kötet végére került. Ez a felépítés végigkísér bennünket az utolsó oldalakig. Először mindig egy nevezetesebb csata vagy összecsapás ismertetése, majd a résztvevő csapatok harci módszerei, majd fegyverzete és páncélzata kerül bemutatásra, a fejezet lezárásaként pedig az éppen aktuális hősök rövid életrajza és kedvenc fegyverei és páncélja következik.

Amikor a film eltér Tolkien eredeti cselekményétől, a szerző ezt csupán úgy említi meg, mint „más források szerint” ez meg az történt, sőt, néhány esetben olyan eseményeket említ meg, amelyek nem szerepeltek a befejező rész moziváltozatában. Ismét egy ok, amiért nagyon lehet várni a bővített kiadást.

Ne képzelje azonban senki, hogy holmi száraz katalógusról beszélek, sokkal inkább egy tudós évekig tartó kutakodásának eredményéhez lehet hasonlítani, aki nem csupán a Megyében fellelhető irodalmat, hanem Völgyzugoly, Gondor és más, jelentős könyvtárral rendelkező helyek fellehető, idevonatkozó anyagait is tanulmányozta (és szükség szerint idéz is belőlük). Ráadásul időnként összehasonlítást is tesz a szembenálló felek között, így aztán ha úgy vesszük a hadászat fejlődését mutatja be Középföldén.

Kapcsolódó írások:

Gregory Bassham – Eric Bronson: A Gyűrűk Ura filozófiája
Michael Martinez: Középfölde életre kel
Karen Wynn Fonstad: Középfölde Atlasza
Jude Fischer: A király visszatér – képes útmutató
Sean Astin–Joe Layden: Csavardi Samu története
Chris Smith: Fegyverek és hadviselés Középföldén