Főkép

Garfield mindent megtestesít, amitől a szülők tiltják a gyerekeket, és hát ugye minden izgalmas, amire a felnőttek, pláne a szülők azt mondják: rossz. A többi macskafigurával ellentétben nagyszerűen megragadja és visszaadja a „cicaság” lényegét. Azt, hogy a macskát soha nem sikerült tökéletesen háziasítani, hiszen egyszer bújnak, dörgölőznek, dorombolnak, szinte mozdulni sem tudunk tőlük, máskor ránk se hederítenek, csak éppen megtűrnek bennünket. De hát éppen ezért szeretjük (már akik szeretik) őket, nem?

Jim Davis, Garfield első számú szülőatyja szerint:
 "Az emberek azért szeretik Garfieldot, mert kimondja és megteszi helyettük azt, amit ők is szeretnének, de nem mernek. Úgy érezzük, Garfield mi vagyunk. Feloldja minden bűntudatunkat. Olyan világban élünk, ahol mindenért bűntudatot kell éreznünk, még egy szem sült krumpliért is. Garfieldot olvasva felbátorodunk, és akár egy egész tállal magunkba tömünk. Még egy kis ketchupba is beletunkoljuk. Hogy Garfield falánk? Végre valaki védelmébe veszi a hasukat szerető embereket. Bűntudat legyőzve! Ily módon komoly közszolgálati szerepe van. De még mennyire!”

A narancssárga, szőrös, dagadt, lusta és fárasztóan szellemes macska 1978. június 19-én találkozott először az olvasókkal (Amerikában), ezért ezt a napot tekintjük a születésnapjának. Akkor még egészen máshogy nézett ki, ám egója, étvágya és lustasága már felülmúlhatatlan volt. Hát még rosszindulata, kíméletlen beszólásai és „kegyetlen”, vagy inkább meglehetősen fanyar humora. Garfieldben az a jó, hogy képes kettéosztani a társadalmat, ezáltal állásfoglalásra kényszeríti az embereket. Mit is értek ez alatt? Aki szereti, nagyon szereti, aki nem szereti, nagyon nem szereti. Nem igazán van olyan, aki közömbösen érezne iránta. Legalábbis én nem ismerek ilyen embert.

Sokszor érzem úgy, ennyire lusta és falánk egyetlen élőlény sem lehet, még akkor sem, ha történetesen nem is élő lény, csak egy képregény-figura. Poénjai leginkább saját gyengeségeit veszik célba, ugyanakkor teljesen kerüli a társadalmi problémákat és a politizálást. És ez sokak számára még vonzóbbá teszi.

Amikor ugyanis a csapból is gazdasági-társadalmi-politikai problémák ömlenek ránk, jó egy kicsit elmenekülni előlük úgy, hogy az ember közben remekül szórakozik. Vannak, akik ezt a kikapcsolódást sétálással, olvasással, zenehallgatással, beszélgetéssel, vagy éppen sportolással érik el, és vannak azok, akik ilyenkor előveszik kedvenc macskájuk „életbölcsességeit”.