e-kultura
 

Keresés

2010. szeptember 10.

Névnapok
Hunor, Nikoletta
Ciprián, Edgár, Erik, Miklós, Mikolt, Tardos, Zalán

E napon született
>> Girolamo Frescobaldi zeneszerző (1583)
>> Ercole Porta zeneszerző (1585)
>> Nicholas Lanier zeneszerző (1588)
>> Henry Purcell zeneszerző (1659)
>> Louis Alexandre Piccinni zeneszerző (1779)
>> Adolf von Doss zeneszerző (1823)
>> Márkus Emília színésznő (1860)
>> Tor Bernhard Vilhelm Aulin zeneszerző (1866)
>> Caro Roma zeneszerző (1869)
>> Gellért Oszkár költő, újságíró és szerkesztő (1882)
>> Franz Werfel költő és író (1890)
>> Alekszandr Petrovics Dovzsenko filmrendező (1894)
>> Georges Bataille író (1897)
>> Halmos László zeneszerző (1909)
>> Gergely Ferenc orgonaművész (1914)
>> Robert Wise filmrendező (1914)
>> Pogány Judit színésznő (1944)
>> Jose Feliciano énekes (1945)
>> Barriemore Barlow (Jethro Tull) zenész (1949)
>> Joe Perry (Aerosmith) gitáros (1950)
>> Amy Irving filmszínésznő (1953)
>> Johnnie 'Fingers' Moylett (The Boomtown Rats) zenész (1956)
>> Chris Columbus filmrendező (1958)
>> Siobhan Fahey (Bananarama) énekesnő (1958)
>> Colin Firth filmszínész (1960)
>> Guy Ritchie rendező és forgatókönyvíró (1968)
>> Huszárik Kata színésznő (1971)
>> Øyvind Johan Mustaparta (Dimmu Borgir) billentyűs (1979)
E napon halt meg
>> Pápai Páriz Ferenc író (1716)
>> Mary Wollstonecraft írónő (1797)
>> Falk Miksa publicista és politikai író (1908)
>> Szendy Árpád zongoraművész és zeneszerző (1922)
Egyéb esemény
>> Az első X akták epizód vetítése. (1993)

Feed
RSS201
Atom1

Ray Bradbury: Gonosz lélek közeleg

Ray Bradbury: Gonosz lélek közeleg

2004. január 22.

Kiadó: Európa Könyvkiadó
Kiadás éve: 2002
Fordító(k): Pék Zoltán
Kategória: sci-fi / fantasy / horror, szépirodalom
Eredeti cím: Something Wicked This Way Comes
Oldalszám: 303
Ára: 1600 Ft




A történet egy őszi estén kezdődik, amikor már mindenki alszik és a múltról, vagy a jövőről álmodik. Mindenki, kivéve azokat a vándorcirkuszosokat, akik az éj leple alatt érkeznek a kisvárosba, illetve két tizennégy éves fiú, Jim és Will, akik nem tudnak ellenállni a kísértésnek (vagy inkább a kíváncsiságuknak), ezért olyan dolgokat látnak meg, amiket nem kellene. Sötét árnyék emelkedik az égre, egy gőzorgona magától játszik, a vagonok körül pedig groteszk alakok suhannak.
Ez így elsőre lehet, hogy nem tűnik annyira ijesztőnek, de gondoljunk csak bele: sötét van, hideg van, fúj a szél, a fák között az éjszaka neszei hallatszanak, és ráadásul nagyon-nagyon különös dolgok történnek. Hasonló helyzetben szerintem sokan ugyanúgy tennének, mint a fiúk, akik ijedtükben messzire szaladtak.

Reggel felkel a nap, megnyugtató fényében valószerűtlennek tűnik minden, ami az éjszaka sötétjében történt. Ám újra eljő az alkony, és ismét életre kel mindaz, amit magával hozott az Egyesült Árnyszínház és a világhírű Pokolbéli Társulat.
És immár nem a fiúk mennek hozzájuk, hanem ők mennek a fiúkért. Valószínűleg nem teadélutánra akarják hívni őket. Vagy ha mégis, hát nagyon csalódott lennék. Vagy inkább meglepett.

A szerző neve eddig elsősorban sci-fi regényekhez kapcsolódott. Mi több, a Marsbéli krónikák és a Fahrenheit 451 a műfaj alapművei közé tartoznak. Ezúttal azonban Bradbury gondolt egy nagyot, és új irányba kalandozott. Szerencsére.
Keze nyomán ugyanis megszületett egy misztikus elemekkel megtűzdelt, ugyancsak horrorisztikus alkotás. Pedig nem folyik benne patakokban a vér, nem fröcsögnek testnedvek és belsőségek, nem sétálnak benne olyan halottak, akiknek nincs jobb dolguk, mint az élők riogatása, és folytathatnám még a felsorolást. De nincs értelme. Sokkal inkább azt emelném ki, ami van benne: misztikum–borzongás–stílus.

Az utószóban Bradbury elmeséli a regény születésének történetét, ezért akit érdekel, ne fogja vissza magát: szerezze be a könyvet és olvassa el. Az egészet. Elejétől a végéig. És akkor ő is részese lesz a csodának. Annak, ahogyan a szavak rendezetlen halmazából és a mondatok kavargó kupacából megszületik a MŰ.
Amit tilos gyorsan, kapkodva olvasni, hiszen annál sokkal több „látnivaló” van benne. Különleges hatását nem naturális élveboncolással, hanem a viszonylag egyszerű alapötlet teljesen egyedi stílusú kidolgozásával éri el.

Galgóczi Móni

© Ekultura.hu