Főkép

Bár egyesek nem értenek egyet velem, én azért úgy vélem, hogy Lord Ickenham fővárosi tartózkodása mindig jelentős esemény. Személyiségének ellenállhatatlan kisugárzása, állandó jókedve és segítőkészsége szinte ünneppé emeli a vele való találkozást. Furcsamód mégis vannak páran, akik baljós események előjeleként értelmezik a vidéki főúr felbukkanását a Parazita Klub környékén. Unokaöccsét (Pongo) pedig egyenesen a szívroham kerülgeti. Ez érthető is, hiszen leghírhedtebb kiruccanásuk (agárversenyen voltak) egy közeli őrszobán végződött. Mondanom sem kell, ez a befejezés alaposan felkavarta az érzékeny aranyifjú lelkivilágát. Azóta pedig hűvös tartózkodással fogadja nagybácsikája ötleteit.

Ám vannak helyzetek, amikor mit sem ér a skandináv klímát idéző magatartás: Lord Ickenham ugyanis tűr el semmiféle korlátozást. A vidéki egyhangúság után tettvágytól duzzadó öregúr ezúttal csúzlival kápráztatja el a jelenlévő klubtagokat. Áldozata nem kisebb személyiség, mint Sir Raymond Bastable, a közismert bíró. A bravúros lövés egyik nem várt következményeként a sértett megírja véleményét az ifjúságról. Műve nem sokkal később Koktéltájm címmel jelenik meg, hogy megkezdje biztos bukással végződő irodalmi pályafutását. A sors azonban egy templomi prédikáció képében közbelép, aminek eredményeként a kíváncsivá tett hívek egyenesen a könyvesboltba szaladnak.

Sir Bastable viszont nem örül tiszta szívvel a sikernek. Ami érthető is, hiszen politikusként (a választások közeledtével) nincs szüksége efféle népszerűségre. Leendő választókerületének lakói ugyanis nem egy szépreményű írót szeretnének a parlamentbe küldeni, hanem egy tisztes és szolid polgárt. Szegény Sir Bastable ettől kezdve éjjel-nappal azon gondolkozik, miként tudná elhárítani a feje felől a veszedelmet. Hiszen már csak az újságok érdeklődése hiányzik, a végén még valami firkász kiszimatolná a szerző személyazonosságát.

Íme eljutottunk egy klasszikus Wodehouse alaphelyzethez, amely mint nagy erejű mágnes vonzza magához a különféle problematikus egyedeket, s azok hihetetlen gondjait. A teljes káoszt csak egyféleképpen kerülhetjük el: bízzuk Lord Ickenhamra az ügyeket, s biztosak lehetünk a megnyugtató végkifejletben. Ami azonban addig történik, ismét tág teret enged a vidámságnak, és a rekeszizmok egészséges átmozgatásának.


A Koktéltájm időközben ugyanis – mit sem törődve szerzőjének lelkiállapotával – hihetetlen mértékben népszerűvé válik. Amikor aztán befut az amerikai filmszerződésről szóló hír, különböző pénzsóvár egyének bukkannak fel a színen.

A szerző életrajza