Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Ian Watson teljes Warhammer 40 000 univerzuma

Jól ismert alaphelyzetből származik ez a mára már legendás hírű sorozat: valakik megalkottak egy játékrendszert (Warhammer 40000), majd a kiadó képviselői felkértek pár írót, leheljenek életet a szabálykönyvek szárazságába. Az efféle próbálkozások eredményeként az első regények általában kiemelkedőek (például Sárkánydárda nyitó trilógia, Avatar trilógia, Dark Sun pentalógia), ami újabb lendületet ad a szerepjátéknak. A Games Workshop is hasonló elképzeléstől vezetve kért fel pár szerzőt: ugyan már, írjanak történeteket. Mire Watson is elhatározta magát (értsd elvállalta a megbízást, mert szüksége volt a pénzre), kollégái már rég lenyúlták a Warhammer középkorra hajazó fantasy világát, így neki csupán a távoli jövőben játszódó verzió maradt.

Időbe telt, mire minden fellelhető információn átrágta magát, és eljutott abba a különleges tudatállapotba, amikor nem csupán el tudta képzeli a világ megalkotói által megálmodott őrült jövőt, hanem kellően otthonosan kezdett benne mozogni ahhoz, hogy történetei által megelevenítse az űrgárdisták ólomfiguráit, és megfelelő hátteret adjon harcaiknak. Egyáltalán, hogy mások számára is hihetővé tegye ezt az egészet. Tette mindezt úgy, hogy saját bevallása szerint ellene van minden háborúnak és erőszakos cselekedetnek. És ez szerintem csak még inkább fokozza az írói teljesítményt. Hiszen – valljuk be őszintén – nem egyszerű feladat ábrázolni a Káosz és Rend küzdelmét méltó és újszerű környezetben úgy, hogy alapvetően nem is szeretjük a háborúskodást.

Ám ha kicsit más irányból közelítjük meg a dolgot, és abból indulunk ki, hogy az emberiség történelme során számos alkalommal fordult elő, hogy óriási tömegek hittek olyan eszmékben, amelyek később vérontásba torkolltak, talán könnyebb elfogadni a helyzetet. És ha mindezt megfűszerezzük a szerző által végletekig sarkított stílussal, a rémálomszerű látomásokkal és jelképekkel, melyek magát a színtiszta őrületet hivatottak érzékeltetni, máris egy olyan sötét világban találjuk magunkat, ahol idővel semmin, de tényleg semmin nem csodálkozunk.

A négy kötetből (és az időközben megjelent pár novellából) egy galaktikus birodalom képe bontakozik ki, amelyben az emberiség súlyos gondokkal küzd. Szó sincs környezetszennyezésről, vagy elszakadási háborúkról, a helyzet ennél sokkal bonyolultabb. Egyrészt felbukkannak a pszichikus erőkkel rendelkező, ún. mutáns emberek (kicsivel később az őket üldöző fanatikus szekták), másrészt az egyre szélesebb rétegeket érintő őrültség és démoni megszállottság következtében bomlásnak indul a civilizáció. Mindezek mellett tovább folytatódnak az idegen fajok és a hipertérből származó lények elleni küzdelmek, akik kedvük szerint pusztítják és gyötrik az emberiséget, amelynek egyetlen reménye a nagyjából tízezer éve véráldozatok árán mesterségesen életben tartott Császár és annak képviselői, az Űrgárdisták és az Inkvizítorok.

Az Inkvizítorral egy olyan sorozat indult útjára, amely egyrészt messze túlszárnyalta az előzetes, középkori fantasy környezetben játszódó regényeket, másrészt nem csupán a játék ismerőit, hanem a sci-fi rajongókat is lenyűgözte.
Nem csupán a Káosz nyomasztó felbukkanásai, hanem a főszereplők által láttatott világ is emlékezetes, hogy a technológia és a mágia sajátos elegyét ne is említsem (felesleges próbálkozás lenne a Shadowrun világához hasonlítani). Sajnos az erős indítás (Inkvizítor, Űrgárdista) döbbenetes hangulatát és újszerűségét nem sikerült megtartani a folytatásokra (Harlequin, Káoszgyermek), amelyek valószínűleg az újdonság varázsának csökkenése, és nem a szerző gyengébb teljesítménye miatt nem tudták hozni a korábbi kiemelkedő színvonalat.

Kötelező darab minden, a kortárs sci-fi iránt érdeklődő olvasó számára, azokról a rajongókról már nem is beszélve, akik most fogják lecserélni a különböző kiadóknál korábban megjelent négy regényt erre a vaskos, ámde mégis tetszetős kivitelű díszkiadásra (s akkor még nem is beszéltünk a benne szereplő három novelláról).

A kötetben szereplő írások:
A bennünk lakó szörnyeteg (novella)
Inkvizítor
Ürgárdista
Torz csillagok (novella)
Harlekin
Káoszgyermek


Mezei Attila - 2003. december 30.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére
Kapcsolódó írások
  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!