Főkép

A történetből (ami könnyen olvasható és nem túl bonyolult) kiderül néhány, eddig még ismeretlen részlet a ragadozó (yautja vagy Predator) viselkedéséről, szellemiségéről, szokásairól. Például arról, hogyan lehetséges az, hogy ezek a barátságosnak egyáltalán nem nevezhető lények együtt vadásznak egy emberrel.

Márpedig a hír igaz, hiszen Machiko Noguchi két évet töltött közöttük beavatott Vadászként (aki nem hiszi, járjon utána). Ez éppen elég lenne ahhoz, hogy ő kapja a legjobb melókat, ám ehelyett egy droid társaságában vegetál egy bányászbolygón.

Aztán egy nap a multimilliomos Livermore Evantson meghívja magához, hogy megbízza néhány szabadon kószáló idegen (Alien) levadászásával, ami úgyis testhezálló feladat egy ilyen tapasztalt harcos számára. Pláne, hogy Evantson magánbolygója maga a vadászparadicsom. De mit keres ott egy klóngyár? És mit „termelnek” ott? Hihetetlen, hogy minden kor kitermeli azt a magát istennek tekintő egyedet, aki létre akar hozni valami újabbat, szebbet, jobbat vagy tökéletesebbet, mint ami már létezik – persze általában mindenféle erkölcsi aggodalom nélkül. És egyáltalán: mi a fenét keres a szigeten egy szabadon randalírozó T. Rex?

Machiko, miközben megpróbál válaszokat találni az egyre gyakrabban felbukkanó kérdésekre, szövetséget köt a bolygón vadászó ragadozókkal. A történet végére a bűnösök elnyerik méltó halálukat, a harcosok pedig mennek tovább a saját útjukon. Kicsit olyan ez, mint egy western, ahol a hősök jönnek, megteszik, amit kell, aztán folytatják útjukat.