A dárdaháború véget ért, az emberek, törpék és elfek szövetsége legyőzte a Sötétség Királynőjét és gonosz ármádiáját. Az ősi, igaz istenek visszatértek, hogy segítsék Krynn népeit a háború ütötte sebek begyógyulásában. Béke köszöntött Ansalonra, a fenyegető árnyék örökre elvonult. Vagy mégsem? Tovább...

A lelkek háborúja trilógia harmadik, tehát befejező része a mű, amelyben az új szereplők mellett visszaköszönnek Margaret Weis korábbi, regényfolyamokon át felbukkanó hőseinek (pl. Raistlin, Kitiara) leszármazottai (is). Tovább...

Margaret Edith Weis és Tracy Raye Hickman regényei közül a legismertebb a Magyarországon Sárkánydárda-krónikák címen elhíresült trilógia, mely véleményem szerint nem kezelhető három különálló regényként, hiszen egymást kiegészítve alkotnak egységet. Ennek szellemében írnék pár sort a könyvekről. Tovább...

A Sárkánydárda Krónikákban Fényeskardú Sturm volt az a figura, aki csupán nyúlfarknyi lehetőséget kapott a bemutatkozásra, mégis – az idő rövidsége ellenére is – sikerült bemutatnia az „igazi” solamniai lovagot, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Tovább...

Amikor hajdanán megjelent az első Sárkánydárda trilógia, hatalmas sikert aratott. Ebben nem kis része volt a szereplők kidolgozottságának, akik egyáltalán nem idealizált, valószerűtlenül tiszta hősökként viselkedtek, hanem hibáikkal és gyengeségeikkel együtt igyekeztek boldogulni vész idején (is). A nagy kaland előzményeit, jobban mondva a fontosabb szereplők gyerekkorát mutatja be a Találkozások sorozat. Tovább...

Tanis és Kova már összeismerkedett a sorozat nyitókötetében (Rokon lelkek), most pedig egy különös, a későbbiek során kultikus rajongást kiváltó figurával találkoznak (mármint az olvasók rajonganak majd érte, a társai kevésbé lesznek lelkesek). Mi pedig megismerjük Tasslehoff csatlakozásának igaz történetét – amúgy vásári kikiáltós módra. Tovább...

A Sárkánydárda alaptrilógia még most, évekkel első megjelenése után is úgy él emlékezetemben, mint egy szinte tökéletes fantasy történet. A szereplők nem hibátlanok, a cselekmény kellőképpen hosszú, de mégsem tér ki mindenre, és csupán utalásszerűen említi meg a dárda hőseinek előéletét. Na ezt a „hiányosságot” van hivatva pótolni a Találkozások sorozat, melynek első kötete a „Rokon lelkek”. Tovább...

Hosszú és kalandos élete során Sir Pirvan jó pár barátot és szövetségest gyűjtött maga köré. Közös vonásuk, hogy előéletük nem éppen általános Solamnia lovagjai között. Sir Darin, a minotauruszok között nevelkedett rabló, vagy Sir Sólyomtestvér, a hajdani sivatagi nomád mégis felvételt nyertek a Rendbe. Őket hívják önfejű lovagoknak. A regény utolsó közös kalandjukról szól. Tovább...

Soth a kötet egészében küzd azért, hogy élete jobbra forduljon, de valahogy minden egyre rosszabbra fordul. Hol a gyűlölet, hol a féltékenység, hol pedig buja vágyak állják útját. Az egész kötetet áthatja valamilyen baljós hangulat, mintha maguk az istenek szeretnék, hogy a lovag elkárhozzon. Tovább...

A nem túl fényesen induló „Pirvan-ciklus” beérni látszik. A címszereplő életének jelentős mozzanatai a harmadik kötet végére egy teljes embert kezdenek kirajzolni. A sok kis részlet, amit a történetek során megtudtunk róla, mind-mind előjönnek újra, több szereplő, helyszín és mozzanat is visszaköszön. Tovább...

Don Perrin első, a Sárkánydárda Legendák sorozatban íródott regénye a Krónikák egyik eposzi szereplőjéről szól, aki nagyon fontos szerepet játszott a cselekményben, mégis hihetetlenül keveset tudunk róla. Pedig ha ő nem lett volna, soha nem készültek volna el a legendás sárkánydárdák, amelyekkel le lehetett győzni a gonosz sárkányok uralmát. Tovább...

Az új Dragonlance ciklus harmadik része Pirvan történetét folytatja, nagyjából egy évtizeddel lovaggá avatása után. Időközben birtokot és gúnynevet – az Önfejű – szerzett hősünk most már szándékosan, és nyíltan fáradozik a világ jobbá tételén. Ez leginkább az egyre gőgösebb és hataloméhesebb Istar féken tartását jelenti, hiszen a papkirály lassan kezdi bekebelezni a környező birodalmakat is. Tovább...

Krynn világán viszonylagos nyugalom honol. Az emberek már rég elfelejtették Istar fényes városát, az Isteneket, és a múlt többi csodáját. Az egyetlen emlékeztető a Vértenger közepén tátongó hatalmas örvény, ami a legtöbb tengerjárónak csak egy újabb izgalmas történet egy kikötői kocsmában. Néhányan azonban… Tovább...

Ha Pirvan tudta volna, hogy a lady Eskaia hálószobájában található kincsekkel olyan bajt zúdít a fejére, amelynek során el kell látogatnia a kalózokhoz, és a világ egyensúlyának visszaállítása érdekében harcra kell ösztönöznie, később győzelemre kell segítenie egy vonakodó ifjú rézsárkányt, valószínűleg alaposan meggondolta volna, elemelje-e őket. Tovább...